Mai cikkünkben a Ellenségesség lenyűgöző világába fogunk beleásni. A Ellenségesség eredetétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig sokak számára érdekes és vita tárgya volt. Az évek során a Ellenségesség fejlődött, és alkalmazkodott a kulturális és technológiai változásokhoz, mély nyomot hagyva a történelemben. Megvizsgáljuk a Ellenségesség legfontosabb aspektusait, a populáris kultúrára gyakorolt hatásától a tudományos területre gyakorolt hatásáig. Csatlakozzon hozzánk ezen az izgalmas utazáson, hogy felfedezzen mindent, ami a Ellenségesség-hez kapcsolódik.
Érzelmek |
---|
![]() |
Aggodalom · Bánat · Bátorság · Bizalmatlanság · Boldogság · Bosszúság · Büszkeség · Csalódás · Depresszió · Düh · Együttérzés · Elégedettség · Ellenségesség · Eksztázis · Érdeklődés · Eufória · Fájdalom · Félelem · Félénkség · Féltékenység · Frusztráció · Gyűlölet · Hála · Harag · Hisztéria · Irigység · Izgalom · Káröröm · Kíváncsiság · Komperzió · Közöny · Lelkesedés · Lelkiismeret-furdalás · Magányosság · Megbánás · Meglepődés · Megvetés · Nosztalgia · Önbizalom · Öröm · Pánik · Remény · Rettegés · Sajnálat · Szégyen · Szenvedély · Szenvedés · Szerelem · Szeretet · Szorongás · Unalom · Undor · Vágy |
Az ellenségesség egyfajta érzelmileg töltött haragos viselkedés. A mindennapi beszédben a harag és agresszió szinonimája.
Számos pszichológiai elméletben megjelenik. Például a neuroticizmus felülete a NEO PI-ben és a személyiségpszichológiában, amelyet George Kelly fejlesztett ki.
Pszichológiai kifejezésekkel leírva, Kelly az ellenségességet olyan szociális előrevetítés bizonyítékaként kezeli, amelyek megbuktak. Ahelyett, hogy újraépítené az elképzeléseit az illető úgy, hogy a meg nem erősített dolgok is helyet kapjanak benne, az ellenséges személy megkísérli ráerőltetni a világra a nézeteit, akkor is, hogy ez egyfajta reménykedést jelent, és akkor is ha ez mások vagy önmaga érzelmi kihasználását és/vagy megkárosítását jelenti. Ebben az értelemben az ellenségesség egyfajta pszichológiai kihasználás formája - egy kísérlet rá, hogy a valóságra a kívánt visszacsatolást erőltesse rá, akkor is ha ez tettlegességgel vagy megfélemlítéssel jár együtt, legyen szó egyénekről vagy csoportokról. Mindez annak érdekében történik, hogy a prekoncepciók minél szélesebb körben igazolva legyenek. Ebben az értelemben az ellenségesség a kognitív disszonancia egy formája.
Míg a valóság megkérdőjelezése hasznos része lehet az életnek, és a kitartás a hiba esetében lehet egy értékes tulajdonság (például egy találmány vagy felfedezés esetén), az ellenségesség esetében úgy érvelnek, hogy a bizonyíték nincs megfelelően megemésztve, és így ugyanolyan hozzáállást produkál. Ehelyett azt állítják, hogy az ellenségesség elfojtásra vagy tagadásra utal, és "törölve" van a tudatosságból - a kedvezőtlen bizonyíték, amely arra utalhatna hogy az megelőző vélekedés hibás valamely mértékig, figyelmen kívül van hagyva és készakarva tagadásra kerül.[1]