Izgalom

A mai világban a Izgalom a nagyközönség számára nagyon fontos és érdekes témává vált. A technológia és a globalizáció fejlődésével a Izgalom különböző területeken és ágazatokban fókuszpontként helyezkedett el, vitákat és elmélkedéseket generálva a hatása és relevanciája körül. A politikától a tudományig, a kultúráig és a szórakoztatásig a Izgalom-nek sikerült több millió ember figyelmét felkelteni szerte a világon. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Izgalom jelentését és következményeit, elemezve annak időbeli alakulását és a mai társadalomra gyakorolt ​​hatását.

Az izgalom vagy lelkesség egy olyan érzelem, amely örömmel, néha szorongással jár egy várható, vagy várva várt jó eseménnyel kapcsolatban.

Védelmi mechanizmusként

Robin Skynner úgy tekintett az izgalomra, mint "érett módon feldolgozni a valódi stresszt... Csökkenti a stresszt, hogy felkészülünk rá, miképp birkózunk meg egy nehéz kihívással.[1] Bizonyíték támasztja alá, hogy "a felnőttkori védelem (szublimáció, várakozás) növekedhet a korral".[2]

Vágy

"A várakozás a központi összetevője a szexuális vágynak."[3] " A szexnek jelentős kognitív komponense — a legfontosabb eleme a vágynak a pozitív várakozás":[4] sőt, az izgalom az egyik neve az örömteli várakozásnak.

Általánosabban, az izgalom egy központi motiváló erő a mindennapi életben — "a fantáziadús várakozás normális folyamata egyfajta spekuláció arról, hogy a jövőben mi fog történni".[5] Ahhoz hogy valaki élvezze az életét "kell egy hit az Időben, mint egy ígéretes közvetítőben; egy egyénnek tudnia kell elszenvedni az izgalom és halasztás fájdalmait és örömeit".[6]

A zenében

Számos elmélet magyarázza a zenei izgalmat. Két kiemelkedő elmélet Chase Neurológiai elmélete, amelyek a várakozás felépítését és az izgalmat Neurológiai pályán történő evolúcióval magyarázzák (Darwini szelekció, mint a ritmus/harmónia fejlődése és kommunikációs válaszelvárás), valamint a kapcsolódó használata az akkord szekvenciáknak (kvintkör variációi).

A második széles körben elfogadott elmélet a Huron "ITPRA" 5 modul elváráselmélet, ahol a megelőző képzeletbeli feszültség eléri az eseményhorizontot,  oszcilláló reakció történik (váltakozó) a válaszadó rendszerben, ami visszacsatolást eredményez.[7][8]

Lásd még

Hivatkozások

  1. Robin Skynner/John Repülő, Élet, hogyan kell túlélni (London, 1994). p. 55
  2. Remélem, R. Conte/Robert Plutchik, az Ego Védelme (1995). p. 127
  3. Barry, Emily McCarthy, Lobbant Vágy (2003) p. 89
  4. McCarthy, p. 12
  5. Kl Campbell, A Romantikus Etikát, a Lélek, a Modern Fogyasztói társadalom (2005) p. 83
  6. Adam Phillips, A Flört (London, 1994). p. 47
  7. Wayne Chase, "Hogy a Zene Tényleg Működik" (Vancouver, 2006), ISBN 1-897311-55-9, pp. 434, 621
  8. David Huron,"Édes Várakozás, a Zene, a pszichológia, a várakozás" (Cambridge, 2006), ISBN 978-0-262-58278-0, p.17

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Anticipation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.