Luna–3

A ma bemutatott cikkünkben a Luna–3 lenyűgöző világába fogunk beleásni, feltárva annak sokrétű oldalát és a mai társadalomban betöltött relevanciáját. Az eredetétől a mai hatásig részletesen megvizsgáljuk, hogy a Luna–3 milyen alapvető szerepet játszott az emberek életében, a történelemben, a kultúrában, az üzleti világban, a technológiában vagy bármely más területen, amelyet el lehet képzelni. Egy kimerítő és gazdagító elemzésen keresztül feltárjuk a Luna–3 legrelevánsabb és legmeglepőbb aspektusait, és olvasóinknak átfogó és teljes képet adunk erről az izgalmas témáról.

Luna–3
Ország Szovjetunió
ŰrügynökségSzovjetunió
GyártóRKK Enyergija
Küldetés típusamegközelítés
NSSDC ID1959-008A
Küldetés
CélégitestHold
Indítás dátuma1959. október 4. 00:43:39 UTC
Indítás helye
HordozórakétaR–7 Szemjorka
Megközelítés1959. október 6. 14:16 UTC
Az űrszonda
Tömeg278.5 kg
PályaFöld körüli
Excentricitás0.8379
Inklináció76.8°
Periódus15 nap
Apoapszis460 725 km
Periapszis40 638 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–3 témájú médiaállományokat.

A Luna–3 (Luna E-2A-1) (a nemzetközi sajtó megnevezése szerint: Lunyik-3) sikeresen pályára állított holdszonda, melyet a szovjet Luna-program részeként indítottak. Először készített fényképeket a Hold Földről nem látható oldaláról.

A Luna-3 lefotózza a Hold addig ismeretlen oldalát
A Luna-3 lefotózza a Hold addig ismeretlen oldalát

Küldetés

A kialakított ellipszispálya eredményeként lefényképezte a Hold Földről nem látható oldalát. Ezek voltak az első, űreszközről végrehajtott csillagászati megfigyelések a világűrből. A szonda röppályáját a Föld–Hold rendszer körüli keringésre állították.

Tervezett feladat a Hold megközelítése, felületének fényképezése, a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata volt.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1, ОКБ-1).

1959. október 4-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy párhuzamos elrendezésű, Vosztok hordozórakétával indították pályára. Közvetlen felemelkedéssel érték el a szökési sebességet.

Energiaellátásáról napelemek segítségével töltött kémiai akkumulátorok gondoskodtak. A szonda tömege 279 kilogramm, hossza 1,3 méter, maximális átmérője 1,2 méter volt, felületén helyezték el a napelemeket. Felszerelése, műszerezettsége megegyezett a Luna–1, Luna–2 szondákéval.

Október 6-án 6200 kilométerrel a Hold mellett elhaladva folyamatosan készített felvételeket. Október 7-én, a pályaelemeknek köszönhetően 65 200 kilométerről 40 perc alatt 29 fényképet készített a Hold rejtett oldaláról, átfogva a felület 70 százalékát. A panorámaképeket 200 milliméteres, a részletes felvételeket 500 milliméteres objektívvel készítették. A képeket szabványos 35 mm-es méretű, azonban speciális, magas hőmérsékletnek ellenálló filmre készítették, majd előhívás és száradás után tv-kamerával elektronikus jelekké alakították, és így küldték vissza a Földre. Október 10-én 480 000 kilométer távolságba került a Földtől. Október 18-án visszatérve a Hold közelébe további 17 felvételt készített, majd a rendszerrel megszakadt a kapcsolat.

A műhold a gravitációs hatások miatt tovább keringett; egy keringés periódusa 15 nap, 7 óra és 30 perc volt. A Föld-Hold rendszerben végzett 11 fordulatot követően a Föld légkörébe belépve elégett.

Források

Külső hivatkozások

  • Luna-3. zarya.info. . (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  • Luna-3. lib.cas.cz. . (Hozzáférés: 2013. január 11.)
  • Luna-3. nasa.gov. . (Hozzáférés: 2013. január 12.)

Elődje:
Luna–2

Luna-program
1958–1960

Utódja:
Luna E–3–1