Luna–5
A mai világban a Luna–5 olyan témává vált, amely nagy jelentőséggel bír, és számos ember számára érdekelt szerte a világon. A Luna–5 megjelenése óta felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét, mélyreható vitákat, kutatásokat és elemzéseket generált következményeiről és következményeiről. A kortárs társadalomra érezhető hatást kifejtő Luna–5-nek sikerült áthatolnia a mindennapi élet különböző területeit, a politikától a populáris kultúráig, és olyan jelenséggé vált, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Luna–5-hez kapcsolódó különböző szempontokat, annak időbeli alakulását és a mai társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
| Luna–5 | |
| Típus | űrszonda |
| Indítás dátuma | 1965. május 9. |
| Indítás helye |
|
| Hordozórakéta | Molnyija hordozórakéta |
| COSPAR azonosító | 1965-036A |
| SCN | 01366 |
A Luna–5 (Luna E–6–10) második generációs szovjet holdautomata, a Luna-program része.
Küldetés
Tervezett feladata a Hold megközelítése – sima leszállás, felületének fényképezése, repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.
Jellemzői
Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1, ОКБ-1).
1965. május 9-én startolt a Bajkonuri indítóbázisról, egy háromlépcsős, párhuzamos elrendezésű Molnyija hordozórakétával (8K78) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 88 perces, 64,8 fokos hajlásszögű. Az elliptikus pálya adatai: perigeuma 150 kilométer, apogeuma 225 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával elérte a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (kettő Földközpontú, egy Napra érzékeny) űreszköz.
Az 1474 kilogrammos űrszondának 83,3 óra repülés után technikai okok miatt – a fékező rakétarendszer hibája miatt – nem sikerült a puha leszállás. Május 9-én a Felhők Tengere (Mare Nubium) területén becsapódott a Hold felszínébe.
Felépítése: leszállóegység (felszíni szonda), vezérlőegység, orientációs gáztartály és hideggáz-fúvókák, magasságmérő radar, üzemanyagtartályok és a fékező hajtómű, kormányhajtóművek, csillagérzékelő (tájolás), az asztroorientációs rendszer elektronikája, valamint az optikai mechanika, rádiórendszer, antennák.
Leszállóegység (felszíni szonda):
- fékező rakétarész a szükséges üzemanyaggal,
- légzsákrendszer biztosította a hordozó egységből ledobott műszeres egység épségét,
- a leszállóegységből négy szárny nyílott ki, biztosítva a stabil helyzetet, egyben antennaként szolgálva,
- a légmentesen lezárt 100 kilogramm tömegű, 60 centiméteres gömbtartály tartalmazta: az akkumulátoros erőforrást, a hőellenőrzőt, a televíziós egységet, sugárzásdetektort, rádió adó-vevő berendezést, vezérmű egységet, külső felületén a 4 darab rúdantennát,
- stabilizált állapotban a televíziós kamerák tükörrendszer segítségével fényképezték környezetét, elektronikus feldolgozás után antennájával sugározta vevőállomásaira a képeket.
Források
- (1970) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1970. XXIII. évfolyam 12. szám.
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások
- Luna–5. zarya.info. . (Hozzáférés: 2013. január 15.)
- Luna–5. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
- Luna-5. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
- Luna-5. ib.cas.cz. . (Hozzáférés: 2013. január 15.)
- Luna-5. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. január 15.)
|
Elődje: |
Luna-program |
Utódja: |
