Ebben a cikkben a Lord Raglan lenyűgöző világát fogjuk felfedezni, amely téma az idők során sok ember figyelmét felkeltette. A társadalomra gyakorolt hatásától a mindennapi életben gyakorolt hatásokig a Lord Raglan számos tudományterület szakértői viták és elemzések tárgya volt. Akár a történelemre gyakorolt hatásáról, akár a mai világban betöltött relevanciájáról beszélünk, akár a jövőre vonatkozó előrejelzéseiről, a Lord Raglan továbbra is sokak érdeklődésére és kíváncsiságára tart számot. Ebben a cikkben a Lord Raglan különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a lehetséges következményeiig, azzal a céllal, hogy átfogó és részletes áttekintést nyújtsunk erről az izgalmas témáról.
Lord Raglan | |
![]() | |
Lord Raglan a Krímben (1855)[1] | |
Született | 1788. szeptember 30.[2][3] Badminton |
Meghalt | 1855. június 28. (66 évesen)[4] Szevasztopol |
Sírhely | St Michael and All Angels Church, Badminton |
Állampolgársága | |
Rendfokozata | hadseregtábornok |
Csatái | |
Kitüntetései |
|
Halál oka | |
Házastársa | Lady Emily Wellesley-Pole (1814. március 13. – )[5][6] |
Gyermekei |
|
Szülei | Elizabeth Boscawen Henry Somerset, 5th Duke of Beaufort |
Iskolái | Westminster School |
Lord Raglan aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lord Raglan témájú médiaállományokat. |
Raglan első bárója, Lord Raglan, eredetileg FitzRoy James Henry Somerset (Badmington, 1788. szeptember 30. – Szevasztopol, 1855. június 28.)
1807-ben Wellington táborkarának kapitányaként részt vett a Dánia ellen indított expedícióban, majd a herceg adjutánsa volt a Pireneusi-félszigeten. Quatre Bras-nál és Waterloo mellett is harcolt, az utóbbi csatában jobb karját elvesztette.
1816-tól 1819-ig brit követségi titkár Párizsban. 1822-ben Wellington kíséretében részt vett a veronai kongresszuson. 1830-ban őrnagy, 1838-ban pedig alezredes lett.
1852-ig Lord FitzRoy Somersetként ismert. Az 1854-ben a Krím félszigetre vezényelt brit csapatok főparancsnoka. 1854. november 5-én léptették elő tábornaggyá az inkermani győzelem után.
Közvetetten felelősnek tartható a balaklavai csata során a könnyűlovasság (a huszárok) által hozott hatalmas áldozatért, példátlan hányadú emberveszteségért, melynek szükségessége kétes volt.
1855. június 28-án kolerában meghalt.