Inkerman

A mai világban a Inkerman nagyon érdekes és fontos témává vált. A technológia fejlődésével és a globalizációval egyre több embert érint valamilyen módon a Inkerman. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a gazdasági következményekig a Inkerman nagy vitákat és elemzéseket váltott ki különböző területeken. Ebben a cikkben részletesen és kimerítően tárjuk fel a Inkerman különböző dimenzióit, hogy megértsük jelentőségét a mai világban és életünkre gyakorolt ​​hatását.

Inkerman (Інкерман)
A Szent Kelemen-barlangkolostor Inkermanban
A Szent Kelemen-barlangkolostor Inkermanban
Inkerman címere
Inkerman címere		 Inkerman zászlaja
Inkerman zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületSzevasztopoli Városi Tanács
JárásBalaklavai járás
Rangváros
Irányítószám99703–99709
Körzethívószám+380 692
Népesség
Teljes népesség13 858 fő (2021)[1]
Népsűrűség6 929 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság6 m
Terület2,0 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 36′ 51″, k. h. 33° 36′ 30″44.614167°N 33.608333°EKoordináták: é. sz. 44° 36′ 51″, k. h. 33° 36′ 30″44.614167°N 33.608333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Inkerman témájú médiaállományokat.

Inkerman[2] (ukránul: Інкерман,, oroszul: Инкерман, krími tatárul: İnkerman) város Ukrajnában, a Krími Autonóm Köztársaságban.[3] A Krím félsziget délnyugati részén, Szevasztopoltól 5 km-re, a Szevasztopoli-öböl partján, a Csorna torkolatában fekszik. Lakossága 2011. január 1-jén 11 884 fő. A városon keresztül halad a Szimferopol–Szevasztopol vasútvonal. A város a köztársasági alárendeltségű Szevasztopoli Városi Tanácsnak van alárendelve.

Története

A 8–9. században alapították mint a bizánci fennhatóság alatt lévő Herszonesz előretolt erődítése. A középkorban Kalamita néven fontos kereskedelmi kikötő és erődítés volt. 1427-ben erődöt építtettek a településen. 1475-ben a terület oszmán fennhatóság alá került. 1783-ban, amikor a Krími Kánságot az Orosz Birodalomhoz csatolták, Inkerman is orosz fennhatóság alá került.

1854. november 5-én a településnél zajlott a krími háború egyik csatája, az orosz vereséggel végződött inkermani csata,[4] majd egy évvel később szintén a közelben zajlott az ugyancsak orosz vereséggel véget ért csata a Csorne-folyónál.

A szovjet időszakban a településen földalatti lőszerraktárat létesítettek a Fekete-tengeri Flotta számára. A lőszerraktárat egy 1970-es években történt robbanás után bezárták, de a lőszerek teljes elszállítása csak a 2000-es években történt meg.

A települést 1957-ben Szevasztopolhoz csatolták. 1976-ban ismét önálló település lett Belokamenszk (ukránul: Bilokamjanszk) néven. 1991. február 26-án visszakapta korábbi nevét.[5]

Napjainkban egy Szevasztopolban palackozott bor is viseli a város nevét mint márkanév.

Nevezetességek

  • A város határában található a 8. században alapított Szent Kelemen-barlangkolostor. A legenda szerint ezen a környéken halt vértanúhalált I. Kelemen pápa, akinek ábrázolása a város címerében és zászlajában is szerepel. A kolostorhoz nyolc föld alatti és felszíni templom tartozik.
  • Kalamita város romjai
  • Barlangváros

Jegyzetek

  1. ↑ https://rosstat.gov.ru/storage/mediabank/tab-5_VPN-2020.xlsx (orosz nyelven)
  2. ↑ Az inkerman szó krími tatár nyelven barlangerődöt jelent.
  3. ↑ Ez a cikk közvetlenül vagy közvetve említést tesz a Krím, illetve a rajta fekvő Szevasztopol város hovatartozásáról, amely jelenleg vitatott. A terület 2014. március 16-ig Ukrajna része volt Krími Autonóm Köztársaság néven. Március 16-án a régióban népszavazást tartottak a félsziget függetlenné válásáról. Március 18-án a népszavazás nyomán létrejött Krími Köztársaság csatlakozási szerződést írt alá Oroszországgal, amely március 20-án módosította alkotmányát és új föderációs alanyként ismerte el Szevasztopolt és a Krími Köztársaságot. A helyi lakosok orosz állampolgárságot kaptak, a területen bevezették az orosz fizetőeszközt, és a félszigetet Oroszország déli katonai körzetéhez csatolták. Ezzel szemben Ukrajna és a világ országainak többsége (köztük Magyarország) nem tekinti törvényesnek a népszavazást és nem ismeri el a félsziget Oroszországhoz való csatlakozásának legitimitását.
  4. ↑ Az inkermani csatatérről, vasárnapi Újság
  5. ↑ Az 1991-es 787-12 számú parlamenti határozat az Ukrán Legfelsőbb Tanács honlapján (ukránul)

Források

  • Oszip Zinkevics–Volodimir Hula: Ukrajina – putyivnik, Szmoloszkip kiadó, Kijev–Baltimore, 1993, ISBN 0-914834-92-4, p. 199.
  • Enciklopegyija Ukrajinoznavsztva, III. kötet, Lviv, 1994, „Molode Zsittya” Kiadó, ISBN 5-7707-4052-3, p. 869.

További információk