Lolita (regény)

Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Lolita (regény)-hez kapcsolódó különböző szempontokat. Ez a téma sok ember figyelmét és kíváncsiságát ragadta meg világszerte. A Lolita (regény) eredetétől napjaink relevanciájáig tanulmányozás és vita tárgya volt különböző tudományágakban. Az évek során a Lolita (regény) fejlődött és befolyást gyakorolt ​​a társadalom különböző szféráira, és az akadémikusok, a szakemberek, sőt a nagyközönség érdeklődésére számot tartó jelenséggé vált. Ebben a cikkben alaposan elemezzük a Lolita (regény) különböző perspektíváit és megközelítéseit azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet nyújtsunk erről a lenyűgöző témáról.

Ez a szócikk a könyvről szól. Hasonló címmel lásd még: Lolita (egyértelműsítő lap).
Lolita
SzerzőVladimir Nabokov
Eredeti címLolita
OrszágFranciaország
Nyelvangol
Témapárkapcsolat nagy korkülönbséggel
Műfajregény
Díjak
Kiadás
Kiadó
  • Olympia Press
  • G. P. Putnam's Sons
  • Weidenfeld & Nicolson
  • Fawcett Publications
Kiadás dátuma1955
Magyar kiadás dátuma1987, Árkádia
FordítóBékés Pál
Média típusakönyv
Oldalak száma350
ISBNISBN 963-30-7092-9

A Lolita (1955) Vladimir Nabokov regénye. Magyarul először az Európa Könyvkiadónál jelent meg a mű, Békés Pál fordításában, 1987-ben.

A történetet Humbert Humbert (álnév, puszta játék a betűkkel, mely később is sokszor visszatér a cselekményben), egy elítélt pedofil beszéli el, aki a börtönben írja meg visszaemlékezéseit.

A könyv humora különleges, sok olvasottságot feltételező; cselekménye lassan hömpölygő, ahogy egyik kritikusa írta: „Gyönyörű, merész, elgondolkodtató”.

Két film is készült belőle: 1962-ben Stanley Kubrick, illetve 1997-ben Adrian Lyne rendezésében.

Cselekmény

Alább a cselekmény részletei következnek!

A negyvenes éveiben járó, rendkívül jóképű és intelligens férfi főhős (Humbert Humbert) 14 évesen elvesztette szerelmét, és azóta is vonzódik az ebben a korban lévő leányokhoz. Véletlenül találkozik Dolores Haze-zel, és rögtön beleszeret. Hogy a közelébe férkőzzön, feleségül veszi az anyját, Charlotte-ot.

Bár állandó jelleggel azon ábrándozik, hogyan iktathatná ki az anyát, és el is tervez egy „tökéletes” gyilkosságot, az asszony végül mégis egy baleset áldozata lesz. A férfi magához veszi a kislányt, és elindulnak egy céltalan, hónapokig tartó, egyik autós szállodától a másikig tartó útra. A lány önszántából, testi fenyegetés nélkül lesz a szeretője, de kapcsolatuk mégsem több a kölcsönös rabságnál. A férfi mind a törvénytől, mind Lolita elvesztésétől retteg. Érdekesség, hogy a lány gondolataiba egész a könyv kétharmadáig nem tekinthetünk bele, akkor is csupán egy elkapott beszélgetés foszlánya, ami megüti Humbert fülét: Lolita egy barátnőjével cseveg olyan dolgokról, amiket sosem említett a mostohaapjának, aki egészen addig a percig jóformán bele sem gondolt, hogy Lolitának „lelke van”.

Útjukat egy idegen kíséri, akiről azon kívül, hogy mágnesként vonzza Lolita, semmit nem tudunk. A két férfi között egy rejtett, elsősorban szellemi párbaj indul meg, amelynek egyes pontjain kérdéses, hogy nem csupán a főhős egyre inkább megrendülő idegzetének, féltékenységi paranoiájának játéka-e az egész.

A lány végül Humbert minden elővigyázatossága ellenére megszökik, és évekre eltűnik nevelőapja életéből. Amikor újra felbukkan, már maga is gyermeket vár. Ezeken az oldalakon mutatkozik meg mostohaapja tulajdonképpeni szerelme – ha beszélhetünk erről –, ami nem omlik össze „felnőttként” látva Lolitát.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

A név

Reggelente Lo volt. Egyszerűen csak Lo. Ahogyan ott állt, egy méter ötven centis mivoltában, egy szál zokniban. Bő nadrágban Lola. Az iskolában Dolly. Aláírásokkor Dolores. De a karomban mindig csak Lolita.

A Lolita spanyol keresztnév, a Dolores kicsinyített, becéző változata. A lányt a regényben becézik még ezen kívül a Dolly, Lola, Lo, és L nevekkel.

Utóhatása

A regény után terjedt el a koraérett, kirívó vonzerővel bíró serdülőlányok „Lolitaként”, illetve „nimfácskaként” becézése.

A regényt musical formában, 1971-ben mutatták be Lolita, My Love címmel; a zenét John Barry szerezte, a szöveget pedig Alan Jay Lerner írta.

A regény ma is vitákat generál, mivel a modern társadalom egyre inkább tudatában van a könyvben felmerülő problémáknak.

Magyarul

  • Lolita. Regény; ford., utószó Békés Pál; Árkádia, Bp., 1987
  • Lolita; ford. Békés Pál, interjúford. M. Nagy Miklós; Helikon, Bp., 2019

Kapcsolódó szócikkek

Források

 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

További információk