Liberális Párt (Ausztrália)
A mai világban a Liberális Párt (Ausztrália) állandó érdeklődés és vita tárgyává vált. A Liberális Párt (Ausztrália) megjelenése óta felkeltette a különböző területekről érkező emberek figyelmét, ellentmondó véleményeket és szenvedélyes vitákat generált. Nem számít, hogy tudományos felfedezésről, közéleti személyiségről vagy történelmi eseményről van szó, a Liberális Párt (Ausztrália)-nek sikerült átlépnie a határokat, és általánosságban felkeltette a társadalom figyelmét. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Liberális Párt (Ausztrália) hatását és relevanciáját mai világunkban, elemezve jelentőségét különböző összefüggésekben, valamint a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
| Liberális Párt | |
 | |
| Adatok | |
| Elnök | Peter Dutton |
| Elnökhelyettes | Sussan Ley |
| Alapítva | 1945. augusztus 31. |
| Tagok száma | 50–60,000[1] |
| Ideológia | |
| Politikai elhelyezkedés | jobbközép |
| Parlamenti mandátumok | Képviselőház: 42 / 151 Szenátus: 35 / 76 Kormányzók: 2 / 8 Területi alsóházi mandátumok 169 / 455 Területi felsőházi mandátumok 42 / 155 |
| Hivatalos színei | kék |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Liberális Párt témájú médiaállományokat. | |
A Liberális Párt (angolul: Liberal Party) jobbközép párt Ausztráliában, a balközép Ausztrál Munkáspárt mellett a másik fő politikai tömörülés. 1944-ben alapították az Egyesült Ausztrália Párt utódjaként.[2][3]
A Liberális Párt az Ausztrál Nemzeti Párttal kötött koalíció nagyobbik tagja. Szövetségi szinten a Liberális Párt és elődei az 1920-as évek óta koalícióban állnak a Nemzeti Párttal. A párt vezetője Peter Dutton, az alelnök Sussan Ley. A koalíció legutóbb a 2013-as szövetségi választástól a 2022-es szövetségi választásig volt hatalmon. Ez idő alatt három kabinet, az Abbott (2013–2015), a Turnbull (2015–2018) és a Morrison (2018–2022) kormány alakulhatott meg. Miután a Liberális Párt elvesztette a 2022-es ausztrál szövetségi választást, Morrison bejelentette, hogy lemond a Liberális Párt éléről. Frydenberg helyettes vezető is elvesztette az ausztrál parlamenti mandátumát. Emiatt Peter Dutton magas rangú liberális képviselő, akit "utolsó emberként" jellemeztek a liberális párt vezetése között, volt a legvalószínűbb lehetséges jelölt, aki így követte Morrisont az elnöki pozícióban.[4][5][6][7]
A Liberális Párt szövetségi felépítésű, mind a hat államban és az Ausztrál Fővárosi Területen (ACT) autonóm részlegekkel rendelkezik. Az Északi Terület "Country" Liberális Pártja (CLP) társult szervezetként működik. Mind a CLP, mind a Liberális Nemzeti Párt (LNP, Queensland) a helyi liberális és nemzeti pártok összeolvadásával jött létre. Állami és területi szinten a Liberális Párt két államban van hatalmon: Új-Dél-Walesben 2011 óta, Tasmániában pedig 2014 óta. A párt ellenzékben van Victoria, Queensland, Dél-Ausztrália és Nyugat-Ausztrália államokban, valamint az Északi területen, és az ausztrál fővárosi területen is.[8]
A párt ideológiáját konzervatív,[9] liberális konzervatív,[10] konzervatív liberális,[11] és klasszikus liberálisként[12] sorolják be. A Liberális Párt hajlamos két ideológiát, a gazdasági liberalizmust (amely az ausztrál szóhasználatban a szabad piacokra és a kis kormányzati intervencióra utal) és a szociálkonzervativizmust is előtérbe helyezni. A párt két korábbi vezetője, Sir Robert Menzies és John Howard Ausztrália két leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnökei voltak.
Ideológiája
2022-től a Liberális Párt három frakcióból áll: egy mérsékelt szárnyból, egy jobbközép szárnyból és egy jobboldali szárnyból, Simon Birmingham, Scott Morrison és Peter Dutton vezetésével.[13]
A Liberális Párt általában a konzervatív politikát támogatja, beleértve a gazdasági liberalizmust. Történelmileg a párt az elmúlt évtizedekhez képest magasabb fokú gazdasági protekcionizmust és gazdasági intervenciót szorgalmazott, megalakulása óta a liberálisok és a konzervatívok antiszocialista csoportosulásaként azonosította magát. A párt alapítója és leghosszabb ideig hivatalban lévő vezetője, Robert Menzies úgy képzelte, hogy Ausztrália középosztálya alkotja majd a fő választói bázisát a Liberális Pártnak.[14][15]
Ahogy a „liberális” nevünk etimológiája is jelzi, a szabadság mellett álltunk… Azért vettük fel a „liberális” nevet, mert elhatároztuk, hogy haladó párt leszünk, kísérletekre készek, semmiképpen sem reakcionisták, hinni fogunk az indiviidumban. Felismertük, hogy a férfiak és a nők nem csupán rejtjelek egy számításban, hanem egyéni emberi lények, akiknek egyéni jóléte és fejlődése kell hogy legyen a kormányzat fő gondja... Megtanultuk, hogy a helyes válasz az egyén szabaddá tétele, célja az esélyegyenlőség, az egyén megvédése az elnyomás ellen, egy olyan társadalom létrehozása, amelyben az ember jogait és kötelességeit elismerik, és érvénybe léptetik. – Robert Menzies[16]
Nem sokkal a Howard-kormány megválasztása után az új miniszterelnök, John Howard, aki a második leghosszabb ideig hivatalban lévő liberális miniszterelnökké vált, a „liberális hagyomány” értelmezéséről beszélt egy 1996-os Robert Menzies-előadásban:
Menzies tudta, mennyire fontos, hogy az ausztrál liberalizmus a klasszikus liberális és a konzervatív politikai hagyományokra támaszkodjon. Hitt egy liberális politikai hagyományban, amely magában foglalta Edmund Burke-ot és John Stuart Millet is – ezt a hagyományt kortárs kifejezéssel az ausztrál liberalizmus széles egyházaként jellemeztem. – John Howard
Történetük során a Liberálisok ideológiai szempontból nagyrészt a középosztály pártja voltak (akit Menzies a párt megalakulásának korszakában „Az elfelejtett népnek” nevezett), bár az ilyen osztályalapú szavazási minták már nem olyan egyértelműek, mint egykor azok voltak. Az 1970-es években kialakult egy baloldali középosztály, amely már nem szavazott a Liberálisokra. Ennek egyik következménye volt egy szakadár párt, az Ausztrál Demokraták sikere, amelyet 1977-ben alapított Don Chipp volt liberális miniszter. Másrészt a liberálisok az utóbbi években egyre jobban szerepeltek a szociálkonzervatív munkásosztály szavazói körében. A Liberális Párt kulcsfontosságú támogatói bázisa azonban továbbra is a felső-középosztály marad – a 20 leggazdagabb szövetségi választókerület közül 16-ot a liberálisok birtokolnak.[17][18][19]
Menzies lelkes alkotmányos monarchista volt, aki támogatta az ausztrál monarchiát és a Nemzetközösséghez fűződő kapcsolatokat. Ma a párt megosztott a republikanizmus kérdésében, egyesek (például Scott Morrison) monarchisták, míg mások (például elődje, Malcolm Turnbull) republikánusok. A Menzies-kormány 1951-ben formalizálta Ausztrália szövetségét az Egyesült Államokkal, és a párt továbbra is a kölcsönös védelmi szerződés erős támogatója maradt.
Belföldön Menzies egy meglehetősen szabályozott gazdaságot irányított, amelyben a közművek állami tulajdonban voltak, és a kereskedelmi tevékenység erősen szabályozott volt a központosított bérrögzítés és a magas tarifavédelem révén. A liberális vezetők Menziestől Malcolm Fraserig általában fenntartották Ausztrália magas vámszintjét. Abban az időben a Liberálisok koalíciós partnere, a koalícióban lévők közül az idősebbik Ország párt (ma „Nemzeti Párt”) jelentős befolyást gyakorolt a kormány gazdaságpolitikájára. Csak az 1970-es évek végén és az 1980-as években, amikor a szövetségi hatalomból kikerültek, a pártra az úgynevezett "új jobboldalnak" volt befolyása: egy konzervatív liberális csoport, amely a piac deregulációját, a közművek privatizációját szorgalmazta.
A párt szociális kérdésekben általában két részre oszlott, az egyikre amit „kis-l liberalizmusnak”, és a másikra amit szociálkonzervativizmusnak neveztek. Történelmileg a liberális kormányok voltak felelősek számos jelentős „szociálisan liberális” reform megvalósításáért, beleértve Ausztrália megnyitását a többnemzetiségű migránsok előtt Menzies és Harold Holt vezetésével.[20][21][22][23]
Scott Morrison, Ausztrália miniszterelnöke 2019-es győzelmi beszédében a következőket mondta:
Ez a világ legjobb országa, ahol élni lehet. Azoknak az ausztráloknak dolgoztunk az elmúlt öt és fél évben, mióta kormányhoz kerültünk, Tony Abbott vezetése alatt 2013-ban. Azok az ausztrálok, akik minden nap keményen dolgoztak, megvannak az álmaik, megvannak a törekvéseik; munkát szerezni, szakmai gyakorlatot szerezni, vállalkozást indítani, találkozni valakivel, aki csondálatos számukra. Családot alapítani, lakást venni, keményen dolgozni, és a lehető legjobbat nyújtani gyermekeinek. Megtakarítani a nyugdíjas évekre, és biztosítani, hogy amikor nyugdíjas vagy, élvezhesd, mert keményen megdolgoztál érte. Ezek a csendes ausztrálok, akik nagyszerű győzelmet arattak ma este.[24]
A Liberális Párt tagja a Nemzetközi Demokrata Uniónak és az Ázsia-csendes-óceáni Demokrata Uniónak.[25]
Helyi képviselete
| Tagozat | Vezető | Utolsó választás | Government | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Év | % | Mandátumok | ||||
| Új-Dél-walesi Liberális Párt | Dominic Perrottet | 2019 | 31.9 | 35 / 93
|
Koalíció (LP-NP) | |
| Victoriai Liberális Párt | Matthew Guy | 2018 | 30.4 | 21 / 88
|
Ellenzék | |
| Queenslandi Liberális Nemzeti Párt | David Crisafulli | 2020 | 35.9 | 34 / 93
|
Ellenzék | |
| Nyugat-ausztrál Liberális Párt | David Honey | 2021 | 21.8 | 2 / 59
|
Ellenzék | |
| Dél-ausztrál Liberális Párt | David Speirs | 2022 | 35.7 | 16 / 47
|
Ellenzék | |
| Tasmániai Liberális Párt | Jeremy Rockliff | 2021 | 50.3 | 13 / 25
|
Kormánypárt | |
| Canberrai Liberális Párt | Elizabeth Lee | 2020 | 33.8 | 9 / 25
|
Ellenzék | |
| "Country" Liberális Párt | Lia Finocchiaro | 2020 | 31.3 | 8 / 25
|
Ellenzék | |
Választási eredményei
Képviselőház
| Év | Mandátumok | ± | Szavazatok | % | Pozíció | Pártvezető |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1946 | 15 / 75
|
 15
|
1,241,650 | 28.58 | Ellenzék | Robert Menzies |
| 1949 | 55 / 121
|
40
|
1,813,794 | 39.39 | Koalíció (LP-CP) | |
| 1951 | 52 / 121
|
 3
|
1,854,799 | 40.62 | Koalíció (LP-CP) | |
| 1954 | 47 / 121
|
5
|
1,745,808 | 38.31 | Koalíció (LP-CP) | |
| 1955 | 57 / 122
|
10
|
1,746,485 | 39.73 | Koalíció (LP-CP) | |
| 1958 | 58 / 122
|
1
|
1,859,180 | 37.23 | Koalíció (LP-CP) | |
| 1961 | 45 / 122
|
13
|
1,761,738 | 33.58 | Koalíció (LP-CP) | |
| 1963 | 52 / 122
|
7
|
2,030,823 | 37.09 | Koalíció (LP-CP) | |
| 1966 | 61 / 124
|
9
|
2,291,964 | 40.14 | Koalíció (LP-CP) | Harold Holt |
| 1969 | 46 / 125
|
15
|
2,125,987 | 34.77 | Koalíció (LP-CP) | John Gorton |
| 1972 | 38 / 125
|
8
|
2,115,085 | 32.04 | Ellenzék | William McMahon |
| 1974 | 40 / 127
|
2
|
2,582,968 | 34.95 | Ellenzék | Billy Snedden |
| 1975 | 68 / 127
|
28
|
3,232,159 | 41.80 | Koalíció (LP-CP) | Malcolm Fraser |
| 1977 | 67 / 124
|
1
|
3,017,896 | 38.09 | Koalíció (LP-CP) | |
| 1980 | 54 / 125
|
13
|
3,108,512 | 37.43 | Koalíció (LP-CP) | |
| 1983 | 33 / 125
|
21
|
2,983,986 | 34.36 | Ellenzék | |
| 1984 | 45 / 148
|
12
|
2,951,556 | 34.06 | Ellenzék | Andrew Peacock |
| 1987 | 43 / 148
|
2
|
3,175,262 | 34.41 | Ellenzék | John Howard |
| 1990 | 55 / 148
|
12
|
3,468,570 | 35.04 | Ellenzék | Andrew Peacock |
| 1993 | 49 / 147
|
6
|
3,923,786 | 37.10 | Ellenzék | John Hewson |
| 1996 | 75 / 148
|
26
|
4,210,689 | 38.69 | Koalíció (LP-NP) | John Howard |
| 1998 | 64 / 148
|
11
|
3,764,707 | 33.89 | Koalíció (LP-NP) | |
| 2001 | 68 / 150
|
4
|
4,244,072 | 37.40 | Koalíció (LP-NP) | |
| 2004 | 74 / 150
|
5
|
4,741,458 | 40.47 | Koalíció (LP-NP-CLP) | |
| 2007 | 55 / 150
|
20
|
4,546,600 | 36.60 | Ellenzék | |
| 2010 | 60 / 150
|
5
|
3,777,383 | 30.46 | Ellenzék | Tony Abbott |
| 2013 | 74 / 150
|
14
|
4,134,865 | 32.02 | Koalíció (LP-NP) | |
| 2016 | 60 / 150
|
14
|
3,882,905 | 28.67 | Koalíció (LP-NP) | Malcolm Turnbull |
| 2019 | 61 / 151
|
1
|
3,989,435 | 27.97 | Koalíció (LP-NP) | Scott John Morrison |
| 2022 | 42 / 151
|
19
|
3,502,713 | 23.82 | Ellenzék |
Jegyzetek
- ↑ Party hardly: why Australia's big political parties are struggling to compete with grassroots campaigns (angol nyelven). The Guardian , 2020. december 13. (Hozzáférés: 2021. március 28.)
- ↑ Glynn, Irial. Asylum Policy, Boat People and Political Discourse: Boats, Votes and Asylum in Australia and Italy. Palgrave Macmillan UK, 2. o. (2016). ISBN 978-1-137-51733-3
- ↑ „Interview with Barrie Cassidy, Insiders, ABC”, Liberal Party of Australia, 2016. augusztus 28.. (Hozzáférés: 2017. június 16.)
- ↑ „Live: Morrison calls Albanese to concede electoral defeat as Labor, independents unseat Coalition”, ABC News, 2022. május 21. (Hozzáférés: 2022. május 21.) (ausztrál angol nyelvű)
- ↑ Maiden, Samantha. „Liberals in crisis after Josh Frydenberg loses seat in election chaos”, Australian Broadcast Corporation, 2022. május 21. (Hozzáférés: 2022. május 21.)
- ↑ „Frydenberg on track to lose seat amid teal torrent”, Nine News, 2022. május 21. (Hozzáférés: 2022. május 21.)
- ↑ Saunokonoko, Mark. „'Last man standing' Dutton tipped to lead Liberal Party after election rout”, Nine News, 2022. május 21. (Hozzáférés: 2022. május 22.)
- ↑ „Our structure”, Liberal Party of Australia (Hozzáférés: 2020. augusztus 30.) „There is one Division for each of the six states, as well as the Australian Capital Territory. The Northern Territory Country Liberal Party is an affiliate of the Liberal Party. Each of the Liberal Party’s seven Divisions is autonomous and has their own constitutions.”
- ↑ James C. Docherty. The A to Z of Australia. Scarecrow Press, 186. o. (2010). ISBN 978-1-4616-7175-6
- ↑ (2012) „Right-Wing Politicians Prefer the Emotional Left”. PLOS ONE 7 (5), 4. o. DOI:10.1371/journal.pone.0036552. PMID 22567166. PMC 3342249. „The Liberal Party of Australia has an ideology in line with liberal conservatism and is therefore right of centre.”
- ↑ The Welfare State as Crisis Manager: Explaining the Diversity of Policy Responses to Economic Crisis. Palgrave Macmillan, 191. o. (2013). ISBN 978-1-137-31484-0
- ↑ Liou, Kuo-Tsai. Handbook of Economic Development. CRC Press, 357. o. (1998). ISBN 978-1-4616-7175-6
- ↑ Who’s who in the Liberals’ left, right and centre factions?. The Sydney Morning Herald . Fairfax Media. (Hozzáférés: 2022. február 1.)
- ↑ (1967) „The Emergence of the Liberal Party of Australia”. The Australian Quarterly 39 (1), 7–27. o, Kiadó: JSTOR. DOI:10.2307/20634106. JSTOR 20634106.
- ↑ Hancock, Ian: The Origins of the Modern Liberal Party, 1994 . (Hozzáférés: 2022. május 25.) „History of Liberalism in Australia”
- ↑ We believe: the Liberal party and the liberal cause. (Hozzáférés: 2022. május 22.)[halott link]
- ↑ Simms, Robert: The Australian Greens and the Moral Middle Class. Australian Political Studies Association. . (Hozzáférés: 2018. június 21.)
- ↑ Hollander, Robyn: John Howard, Economic Liberalism, Social Conservatism and Australian Federalism. Australian Journal of Politics and History, 2008. (Hozzáférés: 2018. június 21.)
- ↑ „Liberals still dominate the top end – Mumble”. (Hozzáférés: 2012. november 29.)
- ↑ „Ken Wyatt | Hasluck”, The Sydney Morning Herald, 2010. augusztus 23. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
- ↑ Fact sheets – National Archives of Australia. Naa.gov.au, 1967. május 27. . (Hozzáférés: 2010. április 27.)
- ↑ Chronology 1960s – ASO. Australianscreen.com.au. (Hozzáférés: 2010. április 27.)
- ↑ ABC News Obituary – Neville Bonner. Australian Broadcasting Corporation. (Hozzáférés: 2010. április 27.)
- ↑ Speech Sydney. Prime Minister of Australia , 2019. május 18. . (Hozzáférés: 2022. május 25.)
- ↑ International Democrat Union " Asia Pacific Democrat Union (APDU). International Democrat Union, 2016. . (Hozzáférés: 2017. június 12.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Liberal Party (Australia) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
