A Leo von Klenze világában végtelen számú szempont és nézőpont létezik, amelyeket fel lehet tárni és megvitatni. A történetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig a Leo von Klenze olyan téma, amely az évek során sok ember figyelmét és érdeklődését felkeltette. Legyen szó Leo von Klenze életéről, egy adott kontextusban betöltött fontosságáról vagy szakmai befolyásáról, a téma megközelítése során többféle nézőpont és megközelítés létezik. Ebben a cikkben a Leo von Klenze különböző aspektusait tárjuk fel, és elemezzük relevanciáját különböző összefüggésekben, mélyebben megértve jelentését és hatását.
Leo von Klenze | |
![]() | |
1856-ban | |
Született | 1784. február 29.[1][2][3][4][5] Schladen |
Elhunyt |
München |
Állampolgársága | Bajor Királyság |
Házastársa | Felicitas Blangini-Klenze |
Foglalkozása | |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Alter Südfriedhof |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Leo von Klenze témájú médiaállományokat. | |
Leo von Klenze (Hildesheim, 1784. február 29. – München, 1864. január 27.) német klasszicista műépítész.
Itáliában tett utazása után 1808-ban Jeromos vesztfáliai király (Jérôme Bonaparte) udvari építője lett; 1815-ben Münchenbe hívták, ahol I. Lajos bajor király udvari építészeként számos nevezetes középületet készített. A Hadügyminisztérium (1824–30), az Odeon (1824–28), Miksa herceg palotája; a Bramante-stílusban épült régi képtár, a királyi palota, a neobizánci stílusú Mindenszentek temploma az ő művei. Regensburg közelében az 1830-ban megkezdett Walhalla építését 1842-ben fejezte be. 1839-ben Szentpétervárra ment, hogy ott az Izsák székesegyház építését vezesse. Építésze volt II. Lajos bajor király kastélyának, a Neuschwanstein kastélynak. 1809–1853 között a belügyminisztériumban a főépítészeti hivatal elnöke volt. Festőként is működött.