Ez a cikk a Lenkei Henrik témával foglalkozik, amely az elmúlt években különböző területeken vált jelentőségre. Megjelenése óta a Lenkei Henrik felkeltette az akadémikusok, szakértők és a nagyközönség figyelmét, vitákat és vitákat generálva következményeiről és következményeiről. A következő sorokban a Lenkei Henrik-hez kapcsolódó különböző perspektívák és megközelítések, valamint annak társadalomra, gazdaságra és kultúrára gyakorolt hatásai kerülnek bemutatásra. Egy részletes és szigorú elemzéssel a cél az, hogy rávilágítsunk erre a témára, és hozzájáruljunk a Lenkei Henrik megértéséhez és átgondolásához.
Lenkei Henrik | |
![]() | |
Született | Gutmann Henrik 1863. június 26.[1] Pécs[2] |
Elhunyt | 1943. július 5. (80 évesen) Budapest XII. kerülete |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Auer Terézia (h. 1915–1943) |
Foglalkozása | |
Iskolái |
|
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (1A parcella, 6. sor, 14. sírhely) |
Írói pályafutása | |
Jellemző műfajok | vers, próza, dráma |
Első műve | Költemények (1886) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lenkei Henrik témájú médiaállományokat. | |
Lenkei Henrik (született: Gutmann Henrik, Pécs, 1863. június 26. – Budapest, 1943. július 5.)[3] főreáliskolai tanár, író, műfordító.
Atyja Gutmann Joakim morvaországi származású elemi mintaiskolai tanító, később a Fünfkirchner Zeitung szerkesztője volt, anyja Fuchs Regina. A főgimnáziumot szülővárosában végezte, majd 1880-ban a Budapesti Tudományegyetem orvosi karára iratkozott be, de már egy év múlva a bölcseleti karra ment át. 1887-ben németből, magyarból és bölcseletből tanári vizsgát tett.
1886-87-ban egy évig a pozsonyi kereskedelmi akadémián működött mint segédtanár; 1887-ben a budapesti V. kerületi állami főreáliskolánál helyettes tanár lett, 1893. december 31-től ugyanott volt rendes tanár. Gutmann családi nevét 1881-ben változtatta Lenkeire. A szabad líceumnak osztálytitkára s egyik alapítója; osztálytitkára volt az izraelita magyar irodalmi társulatnak. Beutazta Németországot, s hosszabb ideig tartózkodott Párizsban, Koppenhágában, Velencében, Milánóban, Stockholmban. Drámáiért 1911-ben és 1918-ban Teleki-díjjal tüntették ki.
Házastársa Auer Terézia (1881–1962) volt, akit 1915. december 26-án Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül. 1920-ban elváltak, majd egy évvel később ismét házasságot kötöttek.[4][5]
Költeményei, rajzai s tárcacikkei a fővárosi és vidéki szépirodalmi lapokban, így a Fővárosi Lapokban (1881. első költeménye), a Képes Családi Lapokban (1888., 1894.), az Életben (1891. A természet a magyar költészetben) sat. 1889-ben A művész búcsúja című költemény akadémiai dicséretben részesült, 1890-ben pedig Csetepaték című verses vígjátéka a Karácsonyi pályázaton második helyen említtetett. A Magazin für die Literatur des In- und Auslandesben cikksorozatban ismertette a jelen magyar szépirodalmat; a Franz Joseph I. und seine Zeit. Wien, 1899. c. munkában a magyar irodalom és költészet e századi állapotáról írt.
Szerkesztette a Fünfkirchner Zeitungot fél évig és az Élet című havi, utóbb félhavi s heti szemlének társszerkesztője volt 1892-95-ig.