A mai világban a Lajtai Lajos olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a tudományos területen betöltött jelentősége, akár a populáris kultúrában betöltött jelentősége miatt, a Lajtai Lajos egyetemes érdeklődésre számot tartó témává vált. A Lajtai Lajos megjelenése óta vitákat, kutatásokat és elemzéseket generált, amelyek lehetővé tették számunkra, hogy megértsük hatókörét és dimenzióit. Ebben a cikkben a Lajtai Lajos-hez kapcsolódó különféle szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásáig. Multidiszciplináris megközelítéssel igyekszünk átfogó képet nyújtani a Lajtai Lajos-ről és a mai világra gyakorolt hatásáról.
Lajtai Lajos | |
![]() | |
Született | Liebermann Lajos Manó 1900. április 13.[1] Budapest[2] |
Elhunyt | 1966. január 12. (65 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | zeneszerző |
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (3C-2-1) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lajtai Lajos témájú médiaállományokat. | |
Lajtai Lajos, született Liebermann Lajos Manó[3] (Budapest, 1900. április 13. – Budapest, 1966. január 12.)[4] magyar operettszerző, zeneszerző.
Liebermann Ábrahám kereskedő és Kornblüh Sprince (1874–1939)[5] fia.[6] Az érettségi után a bécsi Exportakadémia hallgatója volt. Bécsben tanult zenét is. 1918 márciusában bevonult katonának. Az 1920-as évek elején mutatták be első revüit Bécsben. A régi nyár című darabjával nemzetközi sikert ért el. 1923-ban hozták színre először első operettjét Budapesten (Az asszonyok bolondja, Budai Színkör), azt követte a Mesék az írógépről (Városi Színház, 1925); A régi nyár (Budai Színház, 1928) stb. A nácizmus előretörése vetett véget hazai sikersorozatának 1935-ben Párizson keresztül Svédországba emigrált. 1945 után gyakran ellátogatott Budapestre. Számos dala megtartotta népszerűségét. A második világháborút követően mindössze egyetlen új művet komponált, a Három tavasz címmel. A mű Kellér Dezső librettóján alapul és korábbi műveinek legsikeresebb számait dolgozta fel benne újra. A darabot 1958-ban mutatták be a budapesti Operettszínházban.
Felesége Bea Zoltana (Zoltán Erzsébet Aliz) revütáncosnő volt, akivel 1933. december 5-én kötött házasságot Budapesten, a Józsefvárosban.[7]
1966. január 12-én Budapesten, a szállodai szobájában hunyt el.
Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található.
A pályatársak és színészek szeretettel őrzik emlékét, mert rokonszenves és szerény ember volt, aki szinte szégyenlősen vette tudomásul a taps, az újrázás, az újra és újra szétnyíló függöny boldogító élményét.