Lőte József

Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Lőte József témát, amely napjainkban nagyon fontos, és a társadalom különböző szektorait érinti. Megvizsgáljuk eredetét, történetét és fejlődését az idők során, valamint az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatását. Ezenkívül elemezzük a Lőte József-re vonatkozó különböző nézőpontokat és véleményeket azzal a céllal, hogy átfogó és teljes áttekintést adjunk erről a témáról. Ezzel a kutatással az a célunk, hogy olvasóinknak a Lőte József mélyebb megértését kínáljuk, hogy megalapozott véleményt alkossanak, és hozzájárulhassanak az ezzel kapcsolatos vitához.

Lőte József
1903-ban
1903-ban
Életrajzi adatok
Született1856. március 19.
Maroscsúcs
Elhunyt1938. július 13. (82 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Ismeretes mint
GyermekekLőte Éva
IskoláiKolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterületorvostudomány
Kutatási területkórtan
Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TEnyilvános rendes tanár, dékán, rektor
A Wikimédia Commons tartalmaz Lőte József témájú médiaállományokat.

Lőte József (Maroscsúcs, 1856. március 19. – Budapest, 1938. július 13.) orvos, egyetemi tanár, rektor, Lőte Éva képzőművész apja.

Életpályája

Lőte József református lelkész és Dósa Eszter nemes székely szülők fia. Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi református Bethlen-gimnáziumban fejezte be 1875-ben. Orvosi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte, ahol 1881-ben orvosdoktorrá avatták. 1880–1883 között Kolozsváron, 1883–1887 Budapesten az általános kór- és gyógyszertani tanszék tanársegéde volt. 1887-ben magántanár lett kísérleti kórtanból. 1888-ban állami ösztöndíjjal nagyobb külföldi útra indult. 1890-ben a budapesti Pasteur-intézetben lett tanársegéd. Ugyanabban az évben Kolozsvárra költözött helyettes tanárnak. Előbb az egyetem általános kór- és gyógytani tanszékének rendkívüli, 1893-tól pedig nyilvános rendes tanára lett. 1893–1894-ben és 1899–1900-ban az orvosi kar dékánja, 1901–1902-ben pedig az egyetem rektora volt.

Munkássága

Cikkei a kolozsvári Orvos-Természettudományi Értesítőben, a Természettudományi Közlönyben, az Orvosi Hetilapban, a a Magyar Orvosi Archivumban jelentek meg. A budapesti orvos-egylet 1887-ben díjjal jutalmazta az anthrax és veszettség-vírus beoltása után fellépő láz körülményeiről szóló tanulmányát. Két évig szerkesztette az Erdélyi Múzeum-egylet orvos-természettudományi szakosztályának Értesítőjét.

Munkái

  • Gyakorlati kórtan. Kézikönyv orvostanhallgatók és gyakorló orvosok számára. Woodhead Sims G. 2. jav. és bőv. kiadásából ford. Budapest. 1885.
  • Előadások az általános orvoslástanból, különös tekintettel a belső bajokra. Írta Hoffmann Frigyes Albin, 2. átdolg. kiadásból ford. Budapest., 1890. (A magyar orvosi könyvkiadó társulat könyvtára LX.)
  • Adatok a tengeri nyúl egyes szervei aránylagos súlyviszonyainak változásához inanitio következtében, Orvos-Természettudományi Értesítő, 1880.
  • A nerium oleander hatásáról, Orvos-Természettudományi Értesítő, 1882.
  • A fehérjefélék rothadása közben keletkező mérges alkaloidokról, Természettudományi Közlöny, 1883.
  • Kisérletek a lépfene gyógyítására,Orvosi Hetilap, 1886.
  • A védőoltás és az immunitás kérdése a fertőző betegségek tanában, Orvosi Hetilap, 1887.
  • A házinyúl hőmérséki és súlyviszonyairól veszettségoltás után, Orvosi Hetilap, 1883.
  • Adalék a gümőkór kisérletes kórtanához, Orvosi Hetilap, 1889.

Források