Mai cikkünkben a Lőte Éva lenyűgöző világát fedezzük fel. A kezdetektől a mai hatásig ez a téma emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A történelmi vonatkozásoktól a mindennapi életben való relevanciáig terjedő hatókörével a Lőte Éva olyan érdekességgé vált, amely felkelti a kíváncsiságot és csodálatot a tanulmányozásába merülőkben. Ebben a cikkben elmélyülünk annak számos aspektusában, és olyan meglepő részleteket fedezünk fel, amelyek segítenek jobban megérteni fontosságát és időbeli alakulását. Tehát készülj fel egy izgalmas utazásra a Lőte Éva-en keresztül, és tanulj meg mindent, amit ez a téma kínál.
Lőte Éva | |
![]() | |
Született | 1906. december 30.![]() |
Elhunyt | 1966. október 25. (59 évesen)![]() |
Nemzetisége | ![]() |
Szülei | Lőte József |
Foglalkozása | szobrász |
Iskolái | Képzőművészeti Főiskola |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lőte Éva témájú médiaállományokat. | |
Illyefalvi Lőte Éva (Kolozsvár, 1906. december 30. – Caracas, Venezuela, 1966. október 25.) magyar képzőművész, Lőte József orvosprofesszor lánya. Férje Brinzey György vezérkari őrnagy.
Édesapja dr. illyefalvi Lőte József (1856–1938) egyetemi nyilvános rendes orvostanár,[1] édesanyja nagykászonyi Bodó Ilona (1867–1942) volt.[2][3] Anyai nagyszülei ifjabb nagykászoni Bodó József, tagosító mérnöksegéd és Kisfalusi Jozefa voltak. Dédapja idősebb nagykászonyi Bodó József (1790–1882) erdélyi főkormányszéki ajtónálló,[4] dédanyja Bálint Ágnes (1794–1865) volt.[5]
Tanulmányait Budapesten, az Iparművészeti Iskolán végezte. Mesterei Orbán Antal és Lux Elek voltak. Részt vett 1937-ben a Párizsi és 1939-ben a New York-i Nemzetközi Kiállításon. A második világháború előtti és alatti magyar vallási és nemzeti témák alkotója. Több első világháborús hősi emlékművet is alkotott, így például ő faragta Szegeden az Aba-Novák Vilmos freskóival díszített Hősök kapujának hatalmas honvédszobrait. Az izbégi templom oltárának tabernákulumát 1939-ben készítette el. Az ő műve a Pasaréti téri templom Jézus szíve-oltára (1934), a Szent József-oltára (1939), valamint a keresztút domborművei (1939), a Debreceni Köztemetőben Rimanóczy Béla (1873–1934) sírjának domborműve, a budapesti Baár-Madas leánynevelő Intézet kútszobra is.
1948-ban emigrált családjával együtt Venezuelába, Caracasba. Az ötvenes években, kezdett részt venni a kiállításokon, a Szalonban (1953, 1958, 1960, 1962, 1965) mind szobor, mind rajz és iparművészeti területen. 1953-ban megkapta a szobrászok Nemzeti Díját. A „Nő” című terrakotta szobra a Caracasi szülészeti kórházban látható, Részt vett alkalmanként a Független Művészek Szalonján, (MBA) 1953-ban a San José College of Tarbes of Paradise kápolna főhomlokzatán készített domborműveket. Művei ebben az időben általában terrakották voltak. (Krisztus szobor a Salon XXII kiállításán), gipsz (Prelude, Salon XXI kiállításán), fa és bronz (Busto Balaso tanár, a Salon XXI kiállításán). Figuratív irányzatú portrék mellett, a legtöbb művében lovakat formáz. (gipsz XIX. terem) görög–római stílusra emlékeztetve. Halála után az ő munkái is ki voltak állítva a „National Award” által szervezett GAN-on, 1981-ben.
Lőte Éva elsőrangú szakmai tudással és intuícióval rendelkezett, még több maradandó műve lehetne, de érthetetlen okok miatt, túlságosan sokat foglalkozott a kereskedelmi művészettel (például Herendi porcelán lóábrázolások). Portréinak készítésével nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, illetve lovainak, archaikus atmoszférája igazolja, hogy nagy alkotó volt.
Illyefalvi Lőte Éva temesszlatinai Brinzey György vezérkari őrnaggyal kötött házasságot, akinek a szülei temesszlatinai Brinzey Arthúr (1870–1939) ezredes, a Máltai lovagrend lovagja,[6] és pelsüczi Hámos Lilla (?-1967) voltak.[7] Brinzey Artúr százados 1905. február 3-án nemességet és nemesi előnevet szerzett feleségével, és gyermekeivel együtt I. Ferenc József magyar királytól.[8] Hámos Lilla szülei, pelsüczi Hámos Aladár (1852–1916) és báró vajai Vay Mária (1858 – 1936) voltak.[9]
A domborművel díszített oltár: a kitárt karú, kereszt alakú háttér előtt álló Jézus Szíve-dombormű két oldalán két pápa alakja. A bal oldalon térdeplő XI. Pius, a jobb oldalon térdeplő III. Ince. A felirat szövege az oltár szélén: „Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak"
Bory Jenő, Lőte Éva 1964. április 5. A Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár Jókai utcai falán 1964. április 5-én helyezték el. Már 1905-ben felmerült a Vörösmarty Körben, hogy kapjon emléktáblát a város nagy szülötte, Ybl Miklós. Születésének centenáriumára tervezték a tábla megvalósítását. A terv az első világháború miatt meghiúsult. 1934-ben ismét szóba került a táblaállítás gondolata. A bronz relief 1942-ben készült,(Lőte Éva alkotásaként) de elhelyezésére már nem került sor. A háborúban megsérült. A székesfehérvári ötvösipar-művészeti szakkör tagjai állították helyre 1964-ben.
A harmincas évek építészetének jelentős alkotása, amelyben az I. számú városi rendelőintézet oromzatán találjuk. Az épület oromzatán egészségtől duzzadó emberpár (egy férfi és egy nő) erősíti a betegek gyógyulásba vetett hitét.
Herendi Porcelángyár Állandó Kiállításán (VI. terem 20 század) formaterve alapján készített lovas szobor (Aukciókon is szereplő alkotás: Porcellana HEREND CAVALLO firmato LOTE EVA Porzellan)
Nádasdy Ferenc Múzeum Huszártörténeti gyűjtemény Lovasszobor Öntött réz, fa posztamensen. Szobor talpán kurzív betűkkel bevésve: "Lőte Éva 1929. V. 3." Ezredemlék. A lapos talapzaton ügető ló a neoklasszicizmus stílusában megformázott. Feketére festett magas posztamensén elöl, réztáblán felirat: "NEMZETI LOVARDA 1932. JAN. 16-17."
Adat nincs, kisplasztikáinak zöme – terrakotta, bronz, fa, – magántulajdonban van mint ahogy egyes kiállításokon bemutatott alkotásoknál is látszik. (Alpár Gitta opera-énekesnő mellszobor. Teleki Andor gróf életnagyságú mellszobor, Andrássy Géza gróf mellszobra, Tréfa (ló-portrait) márvány, Luxi (farkaskutya-portrait) stb.