A Kalcium-karbid világában számtalan jelentős fejlesztés és változás történt az évek során. Megalakulása óta a Kalcium-karbid minden korosztálytól és érdeklődési körtől függetlenül felkeltette az emberek figyelmét és intrikáit. A Kalcium-karbid-hez kapcsolódó tanulmányok és felfedezések lenyűgözőek és viták forrásai voltak, és ma is jelentős hatást gyakorolnak a világra. Ahogy a társadalom fejlődik, úgy változik a Kalcium-karbid szerepe és relevanciája is, így rendkívül releváns és érdekes témává válik, amelyet alaposan meg kell vizsgálni és megérteni. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Kalcium-karbid jelentőségét és fejlődését, valamint jelentését és mai hatását.
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
A kalcium-karbid, CaC2 egy vegyület, az acetilénfejlesztés alapanyaga. A gázfejlesztéshez a kalcium-karbidot vízzel reagáltatják.
Tulajdonságai
A technikai kalcium-karbid rideg, szürkésfekete színű, fémes fényű, kristályos anyag. Szennyezésként 12-15% CaO-ot (égetett mész), emellett még kis mennyiségben kalcium-foszfidot (Ca3P2), kalcium-szulfidot (CaS), kalcium-nitridet (Ca3N2) és kalcium-ciánamidot (CaCN2) is tartalmaz. A karbidra jellemző "fokhagymás" szag főleg foszfinra (PH3) vezethető vissza, ami kalcium-foszfidból víz hatására keletkezik. A CaC2-ból víz hatására keletkező acetilén szagtalan.
Jellegzetes tulajdonsága a nagy fokú higroszkóposság azaz nedvszívó-képesség. Víz hatására a kalcium-karbidból acetilén fejlődik. A kalcium-karbid gázfejlesztő képessége nagymértékben függ a szemcsenagyságtól, általában 250–300 l acetiléngáz fejlődik 1 kg kalcium-karbidból.
A kalcium-karbid tűz- és robbanásveszélyes anyag, ezért használatával, tárolásával kapcsolatban a vonatkozó MSZ 1603, MSZ 6291 és MSZ 15663 szabványok, és tűzrendészeti előírások betartása kötelező.
Gyártása
Kalcium-karbid előállítása a Buna vegyi kombinátban (1983)
A kalcium-karbid kalcium-karbonát és szén reakciójából, nagy hőmérsékleten keletkezik.
Iparilag elektromos kemencében, ívfényben, mészkőből és kokszból állítják elő:
Mészkő + koksz → kalcium-karbid + szén-monoxid + szén-dioxid
E folyamat 2200-2300 °C hőmérsékleten zajlik le. Az egy kohóhoz szükséges teljesítmény 100-160 V feszültség mellett kb. 27 MW. Az ilyen hőmérsékleteknél keletkező CaC2 hígfolyós, majd derítik, szűrik és lehűtés végett vastálakba engedik.
A CaC2 és a H2O reakciós termékeinek veszélyességével és méregtartalmával kapcsolatban a következőket kell tudni:
A fő tömegben keletkező acetilén (C2H2) nem mérgező, szagtalan, de oxigénnel történő jó elkeveredés esetében rendkívül robbanékony gáz. A CaC2 és H2O zárt tartályban reakcióba lép, robbanás következhet be, ugyanis a tiszta acetilén nagyobb nyomáson önmagától fölrobban („karbidbomba”),
A foszfin (PH3) nagyon mérgező és kellemetlen (fokhagymaszerű) szagú gáz. Tekintettel arra, hogy ez a gáz már a legcsekélyebb mennyiségben is jól érezhető, különösebb veszélyt nem jelent. Az acetilén normális égésénél foszfinbólfoszforsav keletkezik, és így ártalmatlanná válik.
A kénhidrogén (H2S) ugyancsak kellemetlen (záptojás) szagú és mérgező gáz, de igen kis koncentrációja miatt ártalmatlan. A H2S a kalcium-szulfid (CaS) vízzel történő reakciója útján keletkezik. Ugyanúgy mint a foszfin, égéssel ártalmatlanná válik (H2SO3).
Az ammónia (NH3) jellemző, szúrós szagú gáz, mely azonban csak nagyobb töménységnél ártalmas és maró hatású. Kis töménysége miatt veszélytelen. Az NH3 a kalcium-nitridből és a ciánamidból képződik.
Szilárd alkotórész: „oltott mész” (kalcium-hidroxid, Ca(OH)2 viszonylag erős (maró!) lúg. Friss állapotban, nagyobb mennyiségben és hosszabb időn át nem szabad a bőrrel és különösen nem a szemmel érintkeznie. Egyébként az anyag nem mérgező, mészszegény talajon szívesen használják trágyázásra. Régi Ca(OH)2 a levegő szén-dioxidjával történő reakciója miatt még veszélytelenebb, mert belőle CaCO3 (kalcium-karbonát) képződik.
Nagy mennyiségben és frissen kiszórva, maró hatása miatt, a közvetlenül alatta levő barlangtalaj mikrofaunájára káros. Ez a hatás azonban nem különösen hosszan tartó. A karbidhamuban a Ca(OH)2 melletti foszfin, illetve hidrogén-szulfid és ammónia igen kis koncentrációja, és e gázok illékonysága miatt egészen veszélytelen, de ezek miatt lehet érezni a frissen ürített karbidhamut büdösnek.
A karbidhamunak többé-kevésbé rejtett elhelyezése barlangokban vagy közvetlenül a barlangok mellett esztétikai és elvi okok miatt elítélendő. Az erdő vagy rét talajában történő elásás ellen az általában kis mennyiség miatt nem lehetne tiltakozni, feltéve, ha az nem mindig ugyanazon a helyen és egy barlangbejárat közvetlen közelében történik.
Amennyiben a barlangban kell kalcium-karbidot váltani, akkor az elhasznált anyagot egy kis műanyagzacskóba kell tölteni és ki kell vinni a barlangból. A jól működő lámpa 8–10 óráig ég egy töltéssel, ezért ez csak nagyon hosszú túráknál (felmérések, éjszakázások nagy barlangrendszerben) vagy rossz lámpáknál indokolt.[3]