Foszfin

Foszfin
IUPAC-név	Foszfán
Szabályos név	Foszfin
Más nevek	Foszfor-hidrogén
Kémiai azonosítók
CAS-szám	7803-51-2
PubChem	24404
ChemSpider	22814
EINECS-szám	232-260-8
ChEBI	30278
RTECS szám	SY7525000
InChIKey	XYFCBTPGUUZFHI-UHFFFAOYSA-N
Beilstein	3600171
Gmelin	287
UNII	FW6947296I
UN-szám	2199
ChEMBL	CHEMBL2227836
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	PH3
Moláris tömeg	34,00 g/mol
Megjelenés	színtelen gáz
Sűrűség	1,5312 kg/m³ (0 °C, gáz)[1] 0,7653 g/cm³ (folyadékfázis, forrásponton)[1]
Olvadáspont	‒133,80 °C[1]
Forráspont	‒87,77 °C[1]
Oldhatóság (vízben)	330 mg/l (20 °C)[1]
Kristályszerkezet
Molekulaforma	Trigonális piramis
Dipólusmomentum	0,58 D
Veszélyek
EU osztályozás	Rendkívül gyúlékony (F+) Nagyon mérgező (T+) Veszélyes a környezetre (N)[2]
NFPA 704	4 4 2
R mondatok	R12, R17, R26, R34, R50[2]
S mondatok	(S1/2), S28, S36/37, S45, S61, S63[2]
Öngyulladási hőmérséklet	38 °C
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek	Ammónia Arzin Sztibin Bizmutin Trimetilfoszfin Trifenilfoszfin
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A foszfin vagy foszfor-hidrogén egy szervetlen foszforvegyület, amelynek összegképlete PH₃. Az ammóniáéhoz hasonló szerkezetű molekulákat alkot. Színtelen, kellemetlen szagú gáz. Vízben alig oldódik. Erősen redukáló hatású. Erős méreg.

A foszfinmolekula az ammóniamolekulához hasonlóan trigonális piramis alakú. A központi foszforatomon egy nemkötő elektronpár van. A foszfin molekulájában a foszforatom nitrogénatomnál nagyobb atomsugara miatt jobban érvényesül a nemkötő elektronpár deformáló hatása, mint az ammóniában, ezért a kötésszög itt kisebb, 93,5°.

A foszfin gyengén bázisos jellegű, hidrogén-halogenidek hatására foszfóniumsókká alakul. Azonban az ilyen PH+4-iont tartalmazó vegyületek sokkal bomlékonyabbak, mint az ammóniumsók. A foszfin hevítés hatására meggyullad és foszforsav képződése közben elég.

${\displaystyle \mathrm {PH_{3}+2\ O_{2}\rightarrow H_{3}PO_{4}} }$

Klór hatására foszfor-pentakloriddá oxidálódik:

${\displaystyle \mathrm {PH_{3}+4\ Cl_{2}\rightarrow PCl_{5}+3\ HCl} }$

Foszfin keletkezik, ha fehérfoszfort erős lúggal főznek. Az így nyert foszfin azonban mellékterméket, difoszfánt (P₂H₄) tartalmaz. Ez a vegyület a levegőn magától meggyulladhat.

${\displaystyle \mathrm {P_{4}+3\ KOH+3\ H_{2}O\rightarrow PH_{3}+3\ KH_{2}PO_{2}} }$

A foszfidokból (például kalcium-foszfidból) víz hatására szintén foszfin fejlődik.

${\displaystyle \mathrm {Ca_{3}P_{2}+6\ H_{2}O\rightarrow 2\ PH_{3}+3\ Ca(OH)_{2}} }$

A foszfint kártevőirtásra használják, emellett alapanyag kémiai szintéziseknél.

Belélegzése vagy bőrrel való érintkezés útján történő felszívódhat. Nagy dózisban halálos méreg. Tüdőödéma kialakulásához is vezethet a belélegzése. Mivel a foszfin nagyobb fajsúlyú, mint a levegő, ezért a talaj közelében megtelepszik. Emiatt fokozottan veszélyes a gyerekek egészségére. A szervezetbe, véráramba került foszfin a vér oxigénszállító képességét blokkolja és a sejtek oxigénfelvételét nehezíti meg.^{[3][4][5][6][3][7]}

Belégzésének tünetei: rosszullét, hányás, hasmenés, hidegrázás, izomfájdalom, szomjúság, légzési nehézség, tüdőödéma. 50 ppm értéknél már rendkívül veszélyes az egészségre.^[8]

• Nyilasi János: Szervetlen kémia
• Bodor Endre: Szervetlen kémia I.

• A foszfin