A mai világban a Joseph Hooton Taylor olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette. Akár a kortárs társadalomban betöltött relevanciája, akár az emberek mindennapi életére gyakorolt hatása, akár a szakmai téren gyakorolt hatása miatt, a Joseph Hooton Taylor számos területen alapvető elemmé vált. A tudományos területen betöltött jelentőségétől a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Joseph Hooton Taylor széles közönség érdeklődésére számot tartó témának bizonyult. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Joseph Hooton Taylor számos aspektusát, elemezve jelentőségét, következményeit és relevanciáját a modern világban.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Joseph Hooton Taylor | |
![]() | |
Joseph Hooton Taylor és a felesége, Marietta Taylor | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1941. március 29. (84 éves) Philadelphia |
Ismeretes mint |
|
Iskolái |
|
Szakmai kitüntetések | |
| |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Hooton Taylor témájú médiaállományokat. |
Joseph Hooton Taylor, Jr. (Philadelphia, Pennsylvania, 1941. március 29. –) amerikai asztrofizikus. 1993-ban fizikai Nobel-díjat kapott.
Philadelphiában született. Apja Joseph Hooton Taylor, Sr., anyja Sylvia Evans Taylor. Joseph Jr. a New Jersey államban található Cinnaminson Townshipben nőtt fel. Az iskolában nagyon jó volt matematikából. Különösen nagy érdeklődést mutatott fel a csillagászat terén. Később a Harvard Egyetemen tanult.
Joe Taylor először tinédzserként szerezte meg rádióamatőr engedélyét, ami a rádiócsillagászat területére vezette. Taylor jól ismert a gyenge jelű rádióamatőr kommunikáció területén. Az FCC a K1JT hívójelet rendelte hozzá. Korábban a K2ITP, WA1LXQ, W1HFV és VK2BJX hívójeleket is használta (ez utóbbi Ausztráliában).[1]
Rádióamatőr eredményei közé tartozik, hogy 2010 áprilisában expedíciót szervezett az Arecibo Rádióteleszkóp segítségével, mellyel amatőrökkel EME összeköttetéseket végeztek szerte a világon, hang, morzekód és digitális üzemmódok segítségével.[1]
Joe Taylor nevéhez fűződik az FT4/FT8 és a WSPR üzemmódok kifejlesztése, valamint részt vett ezen üzemmódok megvalósítására alkalmas szoftverek fejlesztésében is. Ezek a módok fejlett jelfeldolgozási technikákat alkalmaznak a zajszint alatti gyenge jelek értelmezésére, lehetővé téve a rádiósok számára, hogy olyan kapcsolatokat hozzanak létre, amelyek a hagyományos hang- vagy morze kód-átvitelekkel lehetetlenek lettek volna. A digitális módok feltalálása előtt a távolsági kapcsolatok létrehozására nagy teljesítményre és nagy antennákra volt szükség. Taylor újításai megváltoztatták ezt. Manapság már a minimális felépítésű készülékekkel is – mint például az alacsony teljesítményű adóvevők és a kis antennák – világszerte tudnak DX kapcsolatokat teremteni.