Joseph Fourier

A mai világban a Joseph Fourier egyre nagyobb érdeklődés és vita tárgyává vált. A kezdetektől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásig a Joseph Fourier felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét. Mivel jelentősége folyamatosan növekszik, kulcsfontosságú, hogy megértsük a következményeit és következményeit a különböző területeken. A kérdés átfogó megválaszolása érdekében ez a cikk a Joseph Fourier különböző aspektusait próbálja feltárni, a történelmi eredetétől a mai hatásig. Részletes elemzéssel objektív és teljes körűen kívánja megvilágítani ezt a témát, széles és precíz látásmódot kínálva az olvasónak.

Joseph Fourier
Életrajzi adatok
Született1768. március 21.
Auxerre, Yonne, Franciaország
Elhunyt1830. május 16. (62 évesen)
Párizs, Franciaország
Sírhely
Ismeretes mintmatematikus
Nemzetiségfrancia francia
Iskolái
  • École normale
  • Fleury Abbey
  • Saint-Germain d’Auxerre apátság
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
École normale supérieure
Pályafutása
Szakterületmatematikus, fizikus, történész
Szakintézeti tagság
Munkahelyek
auxerre-i katonaiskolatanár (matematika, retorika, történelem, és filozófia; 1789–1793)
École normale supérieuretanár (matematika, 1793–1795)
École Polytechniquetanársegéd
Jelentős munkáiFourier-transzformáció
Szakmai kitüntetések
  • a francia Becsületrend tisztje (1804)
  • Grand prix des sciences mathématiques (1812)
  • Foreign Member of the Royal Society (1823)
  • az Eiffel-tornyon megörökített nevek listája

  • Hatással voltak rá

    Joseph Fourier aláírása
    Joseph Fourier aláírása
    A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Fourier témájú médiaállományokat.

    Jean-Baptiste Joseph Fourier (Auxerre, 1768. március 21.Párizs, 1830. május 16.) francia matematikus és fizikus. Nevéhez köthető a hővezetés matematikai modellezése, a Fourier-sor és a Fourier-transzformáció megalkotása. Kevésbé ismert róla, hogy elsőként fedezte fel az üvegházhatást.

    Élete

    Szegény szabó fiának született, és már nyolcadik életévében árvaságra jutott. Szülei halála után az auxerre-i püspök vette pártfogásába, és a Szent Benedek-rend által vezetett Saint-Maur katonaiskolába adta. Már 14 éves korától érdekelte a matematika. A tüzériskolába akart lépni, de visszautasították, mert nem volt nemes. Ennek ellenére 1789-ben az auxerre-i katonaiskolán ő lett a matematika első tanára – emellett retorikát, történelmet és filozófiát is oktatott 1793-ig. 1796-ban tanárrá választották a hadiiskolán, majd rövid idő múlva az École polytechnique-en lett Lagrange és Monge tanársegéde.

    A forradalom ideje alatt részt vett a jakobinusok gyűlésein, és a rettegett Comité de surveillance révolutionnaire tagja volt. Napóleon tudományos tanácsadójaként 1798-ban elkísérte a császárt Egyiptomba, ahol az Institut d'Egypte titkára lett.[1] Hazaérkezése után az Isère megye prefektusa lett.

    A császárság bukása után magánemberként, kutatásainak élt Párizsban. 1808-ban báró rangot kapott, és a Seine-et-Marne département statisztikai hivatalát vezette. 1817-ben a Francia Természettudományi Akadémia tagjává választották, és nemsokára ennek állandó titkára lett.

    Munkássága

    1807-ben Grenoble-ban Isère megye kormányzója volt. Itt kezdte tanulmányozni a hő terjedését a szilárd közegekben. A problémát kétdimenziós objektumokra (vékony fémlapokra) már megoldotta Johann Heinrich Lambert, Fourier viszont számos kísérletet is végzett különböző háromdimenziós testekkel, és ezeket a tapasztalatait öntötte matematikai formulákba.[1]

    A hővezetés elméletének kidolgozásával vált a matematikai fizika egyik megteremtőjévé. Ehhez jelentősen fejlesztenie kellett a parciális differenciálegyenletek és a trigonometrikus sorok elméletét. Az általa kidolgozott fogalmak közül nevét viseli:

    Eredményesen foglalkozott a valószínűségszámítással és a matematikai statisztikával is. 1807-ben és 1811-ben elnyerte a Francia Természettudományi Akadémia pályadíját.

    Egyenleteit felhasználva kiszámította egyebek közt azt is, mennyi idő kellene egy Föld méretű, olvadt anyagú gömb kihűléséhez. Ezzel a problémával előtte Georges-Louis Leclerc de Buffon foglalkozott, és számításai eredményeként 75 000 évet kapott. Buffon koncepcióján jelentősen túllépve Fourier rájött, hogy a hűlő gömb megszilárduló felszíne hőszigetelő takaróvá dermed, és ez jelentősen lelassítja a hőleadást. Az ennek figyelembe vételével kapott időtartam (százmillió év) azonban olyan nagy volt, hogy Fourier nem merte publikálni – hiszen az ellentmondott a teremtés Kepler által kiszámított Kr.e. 4977-es dátumának, de a többi közismert és elfogadott becslésnek (kb. Kr.e. 5500 vagy Kr.e. 4004) is – sőt, feljegyzéseit is megsemmisítette.

    Főbb művei

    • Mémoire sur la résolution des équations numériques (Párizs, 1822)
    • Théorie analytique de la chaleur (Legnevezetesebb munkája – Párizs, 1822)
    • Mémoire sur les températures du globe terrestre et des espaces planétaires (több tanulmány az Akadémia emlékirataiban)

    Jegyzetek

    1. a b John, Gribbin. 13,8 A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. London: Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, 59. o.. DOI: 1586-8419 ISSN 1586-8419. 978 963 252 093 3  

    Források