Mai cikkünkben a Jendrassik Loránd lenyűgöző világába fogunk beleásni. A Jendrassik Loránd évtizedek óta minden korosztálytól és érdeklődési körtől függetlenül felkeltette a figyelmét és érdeklődését. A társadalomra gyakorolt hatása tagadhatatlan, a populáris kultúrától a világpolitikáig mindenre hatással volt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Jendrassik Loránd különböző aspektusait, az eredetétől a mai relevanciáig. Emellett megvizsgáljuk annak különböző területekre gyakorolt hatását, valamint a terület szakértőinek véleményét és szempontjait. Készüljön fel, hogy elmerüljön egy izgalmas utazásban a Jendrassik Loránd történetén és jelenén keresztül.
Jendrassik Loránd | |
Született | 1896. augusztus 18.[1] Alsópakony[2] |
Elhunyt | 1970. július 19. (73 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | egyetemi tanár (1936–1966) |
Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1921, orvostudomány) |
Sírhelye | Farkasréti temető (7/7-1-40/41)[3][4] |
Jendrassik Loránd (Alsópakony, 1896. augusztus 18.[5] – Budapest, 1970. július 19.[6]) orvos, fiziológus, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1969).
![]() | |
---|---|
![]() | |
![]() ![]() | Jobst Kázmér Doki.Net 1996. 100 éve született Jendrassik Loránd, a magyar klinikai kémia megalapítója. |
1918–1923 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Élettani Intézetében dolgozott. 1921-től Leidenben, 1925-től Berlinben ösztöndíjas volt. 1925–1940 között Pécsett az Ángyán János vezette belgyógyászati klinikán a kémiai laboratórium vezetője volt. 1927-ben egyetemi magántanár lett. 1929–1930 között részt vett a Magyar Élettani Társaság (MÉT) megszervezésében, melynek szervező-, majd főtitkára volt. 1936-ban címzetes rendkívüli egyetemi tanár lett. 1940–1945 között a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen az általános élettan tanszékvezetője volt. 1950–1966 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsész-, majd Természettudományi Kara keretében működő Általános Élettani Intézet egyetemi tanára volt. 1966-ban nyugdíjba vonult.
Munkássága során a klinikai gyakorlatban használható kémiai és fizikai vizsgáló módszereket dolgozott ki, fotometriás eljárásokat vezetett be, megindította a klinikai kémiai metódusok szabványosítását. Kutatta az idegingerület-átvevő mediátorok szerepét, a harántcsíkolt izomzat összehúzódásának mechanizmusát, a sejtek membránjainak élettanát.
Sírja a Farkasréti temetőben található (7/7-1-40/41).[7]
Szülei Jendrassik Kornél (1868–1931) gépészmérnök és Kégl Aranka voltak. 1926-ban, Pécsett házasságot kötött Katona Margittal.[8] Jendrassik Jenő (1824–1891) fiziológus unokája.[7] Testvére, Jendrassik György (1898–1954) gépészmérnök, Jendrassik Aurél (1904–1927) filozófus, Jendrassik Kornélia (1910–1985).[9]