Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Jack Teagarden témát és az ezzel kapcsolatos összes szempontot. Történelmi eredetétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig, a különböző tanulmányi területekre gyakorolt hatásán és a jelenkori világban való relevanciáján keresztül. Különböző nézőpontokat és véleményeket is elemezünk a Jack Teagarden-ről, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes látásmódot biztosítsunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy alaposan megértse ezt a témát, és kialakítsa róla saját véleményét. Ezenkívül esettanulmányokat és konkrét példákat is megvizsgálunk, amelyek szemléltetik a Jack Teagarden jelentőségét különböző kontextusokban, valamint annak időbeli alakulását. Készüljön fel, hogy elmerüljön egy informatív és gazdagító utazásban, amely lehetővé teszi, hogy mélyreható ismereteket szerezzen a Jack Teagarden-ről!
Jack Teagarden | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Weldon Leo Teagarden |
Született | 1905. augusztus 20.[1][2][3][4] Vernon |
Származás | amerikai |
Elhunyt | 1964. január 15. (58 évesen)[1][5][2][3][4] New Orleans[6] |
Sírhely | Forest Lawn Memorial Park |
Pályafutás | |
Műfajok | dzsessz |
Hangszer | |
Tevékenység |
|
Jack Teagarden weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jack Teagarden témájú médiaállományokat. | |
Jack Teagarden (Vernon, 1905. augusztus 20. – New Orleans, 1964. január 15.) amerikai dzsesszzenész: harsonás, énekes.
Scott Yannow, az AllMusic kritikusa szerint Teagarden a maga idejében legkiválóbb amerikai harsonás, és az egyik legjobb énekes volt. Louis Armstrong pedig a legjobb barátja volt. Teagardent a korai bebop korszak leginnovatívabb dzsessz-harsonásának tartják. Harsonajátéka jórészt ösztönös volt, és számos szokatlan, újszerű speciális effektust hozott létre a hangszeren.
1920-tól a texasi San Antonioban többek között Peck Kelley zongista együttesével játszott. Az 1920-as évek közepén különböző zenekarokkal mindenfelé fellépett az Amerikai Egyesült Államokban. 1927-ben New Yorkban több zenekarral is együttműködött. 1928-ban a Ben Pollack zenekarában játszott. Az 1920-as évek végén olyan zenekarvezetőkkel és zenészekkel készített felvételeket, mint Louis Armstrong, Benny Goodman, Bix Beiderbecke, Red Nichols, Jimmy McPartland, Mezz Mezzrow, Glenn Miller, Eddie Condon és Fats Waller.
1931-ben Teagarden zenekara felvette a „Chances Are” című számot, amelyen Fats Waller zongorázik, ő maga pedig énekel és harsonázik. Glen Miller és Teagarden dalszöveget írtak Spencer Williams Basin Street Bluesához, amelyet aztán Teagarden élete végéig játszott.
Teagarden a nagy gazdasági világválság idején anyagi biztonságára törekedve exkluzív szerződést írt alá a Paul Whiteman Orchestrával. 1946-ban csatlakozott Louis Armstrong All Stars-jához. 1951-től ismét saját zenekarát vezette.
58 évesen New Orleansban halt meg tüdőgyulladásban.