Himalájai cédrus

Himalájai cédrus
Himácsal Prades, IndiaHimácsal Prades, India
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
IUCN2.3
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Cédrus (Cedrus)
Faj: C. deodara
Tudományos név
Cedrus deodara
(Roxb.) G. Don in Loudon
Hivatkozások
WikifajokWikifajok

A Wikifajok tartalmaz Himalájai cédrus témájú rendszertani információt.

CommonsCommons

A Wikimédia Commons tartalmaz Himalájai cédrus témájú médiaállományokat és Himalájai cédrus témájú kategóriát.

Morlanwelz-Mariemont, Belgium Bergamo, Olaszország

A himalájai cédrus (Cedrus deodara) a fenyőfélék családjába tartozó örökzöld növényfaj.

Elterjedése, élőhelye

Természetes élőhelye a Himalája nyugati és középső vonulatain, Kelet-Afganisztántól az indiai Garhwal megyéig (Delhi délköréig) terjed. Emellett még Nepál nyugati részén, a Kurnauli-völgyben fordul elő; összesen mintegy 500 ezer hektáron nő.

Megjelenése

Eredeti termőhelyén magassága elérheti az 50 m-t — Európában mintegy feleekkorára cseperedik. Koronája a fiatalon is lecsüngő ágvégekkel festői, széles, kúpos; idősebb korában ernyősödő, ilyenkor a libanoni cédrusra (Cedrus libani) emlékeztet. Kérge szürke, sima vagy már fiatalon sűrűn, durván pikkelyes; eleinte világos, majd egyre sötétebb. Sötétszürke, érett hajtásai világosak, szőrösek. 3–7 cm-es tűi a cédrusfajok közül a leghosszabbak: a hosszúhajtásokon szórtan, a törpehajtásokon örvszerű, 30–50 tagú csomókban állnak, egyedenként eltérően hamvasak. Tobozai is a legnagyobbak a nemzetségben (7–11 cm-esek), megnyúlt tojásdad alakúak, csúcsuk felé keskenyednek, lekerekedők (a csúcsuk nem süllyed be úgy, mint ez gyakran a libanoni cédrusnál látható), éretten vörösesbarnák.

Életmódja, termőhelye

A Himalájában 1200–3500 m közt él, ahol az időjárás állandóan enyhe és csapadékos. Az alsóbb, dús növényzetű, szubtrópusi övben himalájai jegenyefenyővel (Abies pindrow), feljebb, a rododendronos örökzöld-lombhullató erdőkben a himalájai selyemfenyővel (Pinus wallichiana) elegyest nő.

Az erősen meszes talajt nem kedveli. A szárazságot jól tűri, de gyors növekedéséhez öntözni kell. Világos helyen érzi jól magát, és évente akár 40 cm-t is nőhet. Fiatal hajtásai fagyérzékenyek, ezért a Kárpát-medencében csak meleg mikroklímájú (és lehetőleg nedves, párás) helyre érdemes telepíteni.

A kultúrában

A himalájai cédrus a hinduk szent fája. Erre utal a neve is (szanszkrit: déva-dáru, déódár = „istenfa”).

Felhasználása

Fája rendkívül ellenálló és tartós, ezért Indiában fontos szárazföldi és vízi építőanyag.

Farészéből cédrusolajat (Cedri aetheroleum) nyernek ki.

Kertészeti változatai

Jegyzetek

  1. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 1.)
  2. 210. Cedrus libani A. Rich. – 211. Cedrus atlantica (Endl.) Manetti – 212. Cedrus deodara (Roxb.) G. Don. In Szabó László Gy: Gyógynövények és élelmiszernövények A-tól Z-ig. Pécs: Melius Alapítvány. 2009.  
  3. Cedrus deodara (Roxb.) G. Don. In Rácz Gábor – Rácz-Kotilla Erzsébet – Szabó László Gy: Gyógynövények ismerete: A fitoterápia és az alternatív medicina alapjai. Budapest: Galenus Kiadó. 2012. 435. o. = Galenus Könyvek, ISBN 978-963-7157-29-5  

Források