Havasszépe

Havasszépe
Virágzó rododendronVirágzó rododendron
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Hangafélék (Ericaceae)
Alcsalád: Hangaformák (Ericoideae)
Nemzetség: Havasszépe (Rhododendron)
L.
Alnemzetségek
  • Azuleastrum
  • Candidastrum
  • Hymenanthes
  • Mumeazalea
  • Pentanthera
  • Rhododendron
  • Tsutsusi
  • Vireya
Hivatkozások
WikifajokWikifajok

A Wikifajok tartalmaz Havasszépe témájú rendszertani információt.

CommonsCommons

A Wikimédia Commons tartalmaz Havasszépe témájú médiaállományokat és Havasszépe témájú kategóriát.

Virágzó fehér rododendron ('Cunningham's White'). Fehér rododendron ('Cunningham's White') virágok közelről. Rododendron virág közelről.

A havasszépe vagy rododendron (Rhododendron) a zárvatermők (Magnoliophyta) osztályába tartozó hangafélék (Ericaceae) családjának egy nemzetsége.

Nevének eredete

Tudományos nevét Linné a görög rodón (rózsa) és dendron (fa) szavakból képezte. Mivel azonban a rododendron nem rózsa és nem is fa, ő maga is elégedetlen volt vele, olyannyira, hogy átkeresztelte azaleának, de ezt a nevet ma főleg a kertészeti, cserépben nevelt szubtrópusi fajtákra használják.

Magyar neve is többféle van: hangarózsa, havasi rózsa, havasszépe. Ez utóbbi azért a legtalálóbb, mert utal arra, hogy ez a növény az Alpokban és a Kárpátokban a fenyvesek fölött él: ott, ahol a gyalogfenyő a havasi rétekkel találkozik.

Elterjedése, élőhelye

A Távol-Keletről származik, de napjainkra közel ezer faja él az északi féltekén: Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában – a legtöbb Kínában, Japánban és Indiában, kiváltképp a Himalája lejtőin.

Kövesorri havasszépe

Az eredeti havasszépe (a vad változata) a Kárpátokban 1700 -2500 m között él, helyenként egész hegyoldalakat befedve tündöklik, vörös, ritkán vöröses-lilás színben. A kertiekhez képest akármilyen sovány talajon, de akár konglomerátum vagy csillámpala sziklákon is megél. Bármilyen szélsőséges időjárást kibír, télen általában méteres hótakaró alatt pihen, aztán a hó olvadásával az erdélyi Kárpátokban május végétől június végéig virágzik.

Elterjesztésében döntő szerepe volt a kertészetnek. Az európai körülményeket hamar megszokta, de csak azokon a helyeken telepedett meg végérvényesen, ahol a tél nem túlságosan zord, a tavasz hűvös és nedves, a nyár pedig meleg, de párás. Nem véletlen, hogy a legszebb rododendronkerteket Angliában és Írországban találjuk.

Magyarországon legnagyobb állományai Kám mellett a Jeli arborétumban, és a Szombathelyhez tartozó Kámoni arborétumban találhatók, de fellelhető más gyűjteményekben (így Sárváron, Zircen, Szelestén, Kőszegen stb.) is.

Megjelenése, felépítése

Remekül alkalmazkodott a különféle éghajlatokhoz, ezért a fajok jellegzetességei igen változatosak: vannak lombhullató, örökzöld és babérlevelű örökzöld fajai; egyesek bokra 5 méternél is magasabbra nő. Hajtásrendszere szétterülő vagy felálló, gyökérzete sekély.

Pompás illatú virágainak szín- és formagazdagsága szinte hihetetlen. A virág a kék kivételével bármilyen színű lehet, de legjellemzőbb a bíbor, a húsvörös, a napsárga és a fehér.

Magyarországon május elejétől június végéig virágzik.

Életmódja, termesztése

Ritkásan álló, ligetes lombos fák és hosszú tűlevelű fenyők közötti félárnyékban érzi jól magát. Mély, savanyú, avarral fedett erdei talajba vagy tőzegtalajba ültethető. Az örökzöld fajoknak savanyúbb (pH 4,5–5,5) talaj kell, a lombhullatók pH = 6-ot is elviselnek. Az egyéb talajokat ültetés előtt ki kell cserélni vagy kezelni (savanyítani) kell. Ha a tő köré évente trágyával dúsított friss tőzegréteget terítenek, a növény a kevésbé kedvező talajtípusokkal is megbirkózik. Csak csapadékos, párás környezetben fejlődik megfelelően.

Nem tűri a pangó vizes, levegőtlen talajt, de meghálálja, ha a tenyészidőszakban bőségesen öntözzük – lehetőleg esővízzel, mert a csapvíz mésztartalmától akár ki is pusztulhat. Trágyázni általában nem kell; a legszegényebb talajon is jól nő. Elnyílt virágait ki kell törni, különben ott a következő években nem hoz új bimbót.

Formagazdagságának alapja, hogy az egyes fajok jól keresztezhetők. A kertészetekben gyakorlatilag csak keresztezett vagy nemesített rododendronokat árulnak, ezért azokat nem érdemes magról szaporítani. Gyökereztetni nyár elején az elvirágzott, tíz-tizenkét centiméteres, félfás csúcshajtásokat célszerű. Tűzdeljük őket homok és tőzeg keverékébe, és a szaporítóládát a kert hűvös, árnyékos részébe tegyük. A hajtás több hónap alatt ereszt gyökeret; ezalatt a földet mindvégig nyirkosan kell tartani. Az új növénykéket a keményebb fagyoktól védeni kell. Magyarországon csak a kimondottan fagytűrő fajok (ketaba havasszépe, Kaempfer-azálea) telepíthetők.

A kultúrában

Már évezredekkel ezelőtt előkelő helyekre ültették Japán és Kína császári kertjeiben. Stilizált virága a régi keleti porcelánok és selyem táblaképek egyik meghatározó díszítő eleme volt. Európában a 19. század főúri parkjainak meghatározó dísznövénye volt, de divatos lett a gazdag iparmágnások tágas kertjeiben is. Az újabb és újabb színvariációkon nemesítők százai dolgoztak.

Fajok, változatok

Egyes vélemények szerint jelenlegi, gazdag választékát mindössze tizenöt alapfajból fejlesztették ki. Mára mintegy ezer faját és tízezer különféle fantázianévre keresztelt hibrid változatát ismerjük.

Az ismertebb fajok:

Jegyzetek

  1. Kámoni Arborétum

Források