Hernádfő

A mai világban a Hernádfő olyan érdekes téma, amely az emberek széles körének kíváncsiságát és figyelmét felkelti. Akár mai relevanciája, akár a társadalomra gyakorolt ​​hatása, akár történelmi jelentősége miatt, a Hernádfő minden korosztálytól és hátterű egyén képzeletét megragadta. A populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásától az akadémiai vagy tudományos területeken való jelentőségéig a Hernádfő továbbra is állandó tanulmányozás és érdeklődés témája. Ebben a cikkben a Hernádfő különböző dimenzióit vizsgáljuk meg, elemezzük következményeit, időbeli alakulását és jelentését a jelenlegi kontextusban. A Hernádfő különböző nézőpontjait is megvizsgáljuk, kiemelve annak fontosságát és relevanciáját a különböző tanulmányi és gyakorlati területeken.

Hernádfő (Vikartovce)
Hernádfő zászlaja
Hernádfő zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásPoprádi
Rangközség
Első írásos említés1374
PolgármesterVladimír Šavel
Irányítószám059 19
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámPP
Népesség
Teljes népesség1856 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség37 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság751 m
Terület50,15 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 59′ 37″, k. h. 20° 09′ 09″48.993611°N 20.152500°EKoordináták: é. sz. 48° 59′ 37″, k. h. 20° 09′ 09″48.993611°N 20.152500°E
Hernádfő weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Hernádfő témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Hernádfő (1899-ig Vikartócz, szlovákul: Vikartovce, németül: Weichsdorf) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Poprádi járásban.

Fekvése

Poprádtól 20 km-re délnyugatra, a Hernád partján, annak forrásvidékén fekszik.

Története

1283-ban „Villa Wykardi” alakban említik először. 1499-ben a falu Varkocs Kristóf késmárki várkapitány bérelt birtoka volt. A 16. században elnéptelenedett. 1513-ban a savniki apát megbízásából a vlach jog alapján pásztornépekkel telepítették be. 1581-ben lakói református hitre tértek át. 1697-ben a jezsuiták szerezték meg, majd később a savniki apátság birtoka lett. 1735-ben 12 család élt itt, a jobbágyok elnyomása azonban elviselhetetlen volt. 1787-ben 115 házában 772 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VIKARTÓCZ. Tót falu Szepes Várm. földes Ura a’ Szepesi Püspökség, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik Lucsivnához 3/4 mértföldnyire; határja sovány, más javai középszerűek.[2]

1828-ban 183 háza volt 1329 lakossal, akik főként állattartással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Vikartócz, Szepes v. tót falu, Liptó vgye szélén: 1329 kath. lak., kath. parochiával. Határa sovány, de erdeje szép. F. u. a szepesi püspök. Ut. p. Lőcse.[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 1410, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 1712 lakosából 1574 szlovák és 128 cigány volt.

2011-ben 1842 lakosából 1562 szlovák és 132 cigány volt.

2021-ben 1856 lakosából 1807 (+6) szlovák, 16 (+377) cigány, 3 cseh és 30 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]

Neves személyek

Nevezetességei

  • Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1781-ben épült.
  • Kápolnái 1896-ban épültek, a Rózsafüzéres Szűz Mária és a Szentlélek tiszteletére vannak szentelve.
  • Késő barokk kúriája 1776 és 1787 között épült. 1893-ban iskolává építették át.
  • Plébániája a 18. század második felében épült.
  • A községnek a népi hagyományokat ápoló folklórcsoportja működik.

További információk

Jegyzetek