Hendi Péter

A mai világban a Hendi Péter olyan téma, amely soha nem látott aktualitásra tett szert a társadalom különböző területein. Mind az akadémiai, mind az üzleti, mind a társadalmi szférában a Hendi Péter állandó vita és vita középpontjába került. A kezdetektől a mindennapi életre gyakorolt ​​hatásáig a Hendi Péter felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét, és egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a következményei és alkalmazásai iránt. Ebben a cikkben a Hendi Péter-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, az alapoktól a körülötte lévő aktuális trendekig, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk erről a ma oly aktuális témáról.

Hendi Péter
Született1943. június 11. (81 éves)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaHendi Ilma
Foglalkozásaíró

Hendi Péter (Budapest, 1943. június 11. –) író.

Élete

1966-ban jogi diplomát szerzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karon. 1969-ben elhagyta Magyarországot. 1970 és 1980 között Svédországban élt, ahol számitástechnikai diplomát szerzett. 1981-ben Münchenbe költözött, 1982–2003 között pedig Genfben élt, ahol az ENSZ Távközlési Hivatalánál dolgozott. 2003 óta visszahonosítás révén újra magyar állampolgár.[2]

Első írásai a Látóhatár és a Budapest folyóiratokban láttak napvilágot 1966 és 1969 között. Továbbiak az Új Tükör és az Interpress Magazin, majd 2004 óta a 2000, a Kalligram, az Élet és Irodalom, a Jelenkor és a Kortárs folyóiratokban (nagy részük elérhető az interneten).

Az Olympiát 2004-ben írta. Először a 2000-ben és a KÖRKÉP/2006 antológiában, később a francia La Nouvelle Revue Française, a német Die Horen, a svéd Ord och Bild, a kínai Fiction World és a Budapesten szerkesztett (angol nyelvű) Hungarian Quaterly folyóiratokban jelent meg.[3]

Művei[2]

">szerkesztés]

Svédországban

  • A menekvő, kisregény és elbeszélések (Göteborg, 1973)
  • Bankrablás Stockholmban, dráma magyar és svéd nyelven (Immigrant Institut, 1978)

Magyarországon

  • Reményfutam, elbeszélés a nyugati magyar írók antológiájában (Két dióhéj, Szépirodalmi, 1987)
  • Rekviem egy jogászért, kisregény, elbeszélések és két színdarab (Hét Krajcár, 2000)
  • Átszállás Zürichben, elbeszélések (L’Harmattan, 2011)
  • Olympia, elbeszélés hat nyelven (Napút füzetek 66., 2012)
  • A-moll szonáta, három színdarab (L’Harmattan, 2013)
  • Alteregó, tárcanovellák (L’Harmattan, 2015)

Valamint:

  • Emily, a fehér nő – Christian Bobin La dame blanche című művének fordítása (Napkút Kiadó, 2011)

Franciaországban

  • Changement à Zurich, nouvelles (L’Harmattan, Paris, 2011)
  • Requiem pour un jurist, roman (L’Harmattan, Paris, 2013)

Díjai

  • A Svéd Írószövetség ösztöndíja (1978)
  • A Kosztolányi Alap könyvtámogatása (2011)

Jegyzetek

  1. ↑ a b PIM57932
  2. ↑ a b Szépírók Társasága, elérés a Google Cache-ből
  3. ↑ Napút Online