Haller János | |
Született | 1626. március 2. Kerelőszentpál vagy Fehéregyháza |
Elhunyt | 1697. február 28. (70 évesen) Kerelőszentpál |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Gyermekei | Stephan Haller von Hallerstein |
Foglalkozása | politikus, író, főispán |
Tisztsége |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Haller János témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Báró hallerkői Haller János (Kerelőszentpál vagy Fehéregyháza, 1626. március 2. – Kerelőszentpál, 1697. február 28.) erdélyi politikus, író, Torda vármegye főispánja.
Haller István küküllői főispán, országos tábornok és Kendi Judit fia volt, Haller Gábor naplóíró öccse. Adatok hiányában tanulmányairól semmit sem tudunk, de amint műveltségéből következtethetjük, valószínű, hogy ő is, akárcsak bátyja, külföldi egyetemeken tanult. (A latin nyelven kívül németül, olaszul és franciául tudott.)
Korán lépett a közpályára és folyton emelkedett a hivatali ranglétrán. Nejével, Kornis Katalinnal boldog házasságban élt.
Kornis KatalinTagja volt az 1657. november 1-je és 3-a között Gyulafehérváron tartott országgyűlésnek, melyen II. Rákóczi György lemondott a fejedelemségről. 1658-ban Erdélynek két fejedelme volt, Rákóczi és Barcsay. Haller Barcsaynak Bécsbe küldött követe volt; ebben a minőségében állítólag azt terjesztette a császári udvarban Wesselényi Ferenc nádorról, hogy Rákóczi megvesztegette. Gyanítható, hogy Mikola Zsigmond tatár rabsága alatt (1657–1661) előbb helyettes, majd végleg kinevezett főispán volt Torda megyében. 1668-ban mint főispán, ő volt az egyik fejedelmi biztos, amikor a Várad környékéről Tordára betelepített lakosokat az adományozott telkekbe beiktatták. Kemény Jánosnak is híve volt, azután Apafi Mihály alatt is főispán és konziliárius.
1677-ben Béldi Pál rendi ellenállási mozgalmában való részvétele miatt 1678. november 7-én elfogták, és 1679 májusában elítélték. Fogarasi fogsága idején, 1679 és 1683 között írta a Hármas Istoriát és a Békességes türésnek Paizsa című munkáját. A Hármas istória, a korszak legnépszerűbb szépprózai műve, jelentős hatással volt a 18. század népies elbeszélő prózájára, és még a 20. században is széles körben olvasták. Alapjául középkori latin szövegeket használt; az első részben Pszeudo-Kalliszthenész Nagy Sándor történetét, a másodikban a Gesta Romanorum-ot, a harmadikban a Guido da Columna szerkesztette Trója-históriát dolgozta fel.
1684. március 8-án az ország adófelügyelője lett. 1685. október 24-én Apafi negyedmagával Bécsbe küldte az I. Lipóttal kötendő egyezség ügyében. Itt tartózkodott 1686. július 5-én, amikor Lipót elzáratta könnyelmű fiát, Haller Józsefet. Az ő vezetésével fogalmazták meg 1686. június 28-án a császár és a fejedelem közötti szerződést (Diploma Halleriana). A szerződés, amely szerint Erdély független félként csatlakozik a nemzetközi törökellenes szövetséghez, a császár pedig elismeri Erdély szuverenitását, a fejedelem jogait, a rendek fejedelemválasztási szabadságát és a vallásszabadságot a bevett vallások tekintetében, soha nem lépett hatályba.
Teleki Mihály 1690. augusztus 21-én történt eleste után Haller ismét Torda vármegye főispánja lett. 1691-ben az új kormányszék tagja, mint konziliárius és kincstartó. 1695-ben lemondott tisztségeiről. 70 éves korában hunyt el.
Fiai, István és József 1721-ben grófi rangot kaptak.
Nemzetközi katalógusok |
---|