A Gérard Genette jelentősége a mai társadalomban tagadhatatlan. Akár szakmailag, akár kulturálisan, személyesen vagy politikailag, a Gérard Genette jelentős hatással van életünkre. A technológia fejlődésével a Gérard Genette továbbra is releváns, és hatása egyre nyilvánvalóbbá válik. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Gérard Genette szerepét és jelentőségét különböző kontextusokban, elemezve annak időbeli alakulását és a mai világra gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Gérard Genette hogyan alakította ki gondolkodásunkat, cselekvésünket és kapcsolatainkat, és hogyan tudjuk kihasználni a benne rejlő lehetőségeket a társadalom változásának és fejlődésének elősegítésére.
Gérard Genette | |
![]() | |
Született | Gérard Raymond Genette[1] 1930. június 7.[2][3][1] Párizs 20. kerülete[1] |
Elhunyt | 2018. május 11. (87 évesen)[4][2][1] Ivry-sur-Seine[1] |
Állampolgársága | francia[5] |
Házastársa | Raymonde Debray-Genette[6] |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | Művészetek és Irodalom tisztje (2016. február 10.)[7] |
Gérard Genette (Párizs, 1930. június 7. – Ivry-sur-Seine, 2018. május 11.) francia irodalomtudós, a 20. század meghatározó elbeszélés-teoretikusa.
Az École normale supérieure befejezése után eleinte mint asszisztens, majd 1967-től rendes professzorként oktatott francia irodalmat a Sorbonne-on. 1970-ben részt vett a Poétique című újság alapításában.
Genette elsősorban a szövegelemzés különböző kérdéseivel foglalkozott, a strukturalizmusból kiindulva. A témában számos jelentős cikke jelent meg, többek között az író szerepéről valamint paraszövegek intertextualitásáról, amely szerinte a transztextualitás egy alcsoportja.
Genette ötlete volt a „diegézis” fogalmának újra bevezetése, többlet jelentéstartalommal. Ezen központi fogalom mellett foglalkozik a fókusz (fokalizálás) meghatározásával illetve a mesélő álláspontjával, pozíciójával fikcionális szövegekben. Egy szöveg alakját és tartalmát, tehát a mit és a hogyan ő discours és histoire fogalmakkal jelölte és határolta el egymástól (az angol szóhasználatban általában 'story vs. discourse'). Az elbeszéléselmélet úttörői, az orosz formalisták ezeket 'fabula – szüzset' szavakkal jelölték. Genette az elméleti modellt egy harmadik elemmel egészítette ki: histoire, récit és narration.