A mai világban a Guy Lombardo olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A mindennapi élet különböző aspektusaira kiterjedő hatással a Guy Lombardo a viták, viták és elmélkedések fókuszpontjává vált. Legyen szó egészséggel, technológiával, politikával vagy kultúrával kapcsolatos kérdésekről, a Guy Lombardo egyre nagyobb érdeklődést váltott ki a különböző korú, szakmák és kulturális hátterű emberek körében. Ebben a cikkben megvizsgáljuk azokat a különböző szempontokat, amelyek a Guy Lombardo-et napjainkban releváns témává teszik, és feltárjuk azokat a különféle szempontokat és hozzájárulásokat, amelyekkel ez a téma hozzájárul a minket körülvevő világ megértéséhez.
Guy Lombardo | |
![]() | |
1944-ben | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Gaetano Alberto Lombardo |
Született | 1902. június 12. London, Ontario, Canada |
Elhunyt | 1977. november 5. (75 évesen)[1][2][3][4][5] Houston[6][7] |
Sírhely | Pinelawn Memorial Park |
Pályafutás | |
Műfajok | big band |
Hangszer | jazz violin |
Díjak |
|
Tevékenység |
|
Kiadók | Gennett |
Guy Lombardo weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Guy Lombardo témájú médiaállományokat. | |
Guy Lombardo (London, Ontario, Canada, 1902. június 12. – Houston, 1977. november 5.) kanadai-amerikai hegedűs, zenekarvezető (és motorcsónak versenyző).
Guy Lombardo egy tánczenekart szervezett szülővárosában − a kanadai Londonban − amelyet 1924-től The Royal Canadians-nak hívtak. Csatlakoztak hozzájuk testvérei, a szaxofonos Carmen Lombardo (1903–1971) – aki zenét is írt és énekelt is a zenekarban – Victor Lombardo (1911–1994) szaxofonos és Lebert Lombardo (1905-1993) trombitás. Első felvételüket 1924-ben készítették el, aztán az 1920-as években már több százezer lemezt adtak el. Louis Armstrong is az egyik rajongójuk volt.
Szignáljuk a „The Sweetest Music this side of Heaven” volt. Az 1929-től 1959-ig tartó fennállásuk alatt először Clevelandben, majd Chicagóban volt a székhelyük. 1929-től Midtown Manhattanben (New York) játszottak többek között az országos rádióban sugárzott szilveszteri koncerteken.
1934-ben a Lombardo zenekara az elsők között szerződött az újonnan alakult Decca Recordshoz, amely az elkövetkező húsz évben számos Lombardo lemezt adott ki.
1940-1950 között 15 slágere volt legjobb tíz között; No.1: It's Love, Love, Love! (1944).
Lombardo 1938-ban lett amerikai állampolgár. A big bandje mellett hidroplán-versenyek résztvevőjeként is ismerték.
1978-ban az első két művész egyikeként posztumusz beiktatták az akkor létrehozott Canadian Music Hall of Fame-be.
Lombardo a motorcsónak versenyzésnek is fontos alakja volt. 1946-ban megnyerte az Arany Kupát rekordot döntő motorcsónakjával. 1948-ban megnyerte a Ford Memorial versenyt, 1952-ben pedig az Elnök Kupát és az Ezüst Kupát. 1946 és 1949 között Lombardo volt az Egyesült Államok uralkodó nemzeti bajnoka. 1959-ben a Lombardo az abszolút sebességrekordot próbálta elérni a sugárhajtóműves Tempo Alcoa-val, ami azonban megsemmisült. A Tempo Alcoa megsemmisülése után Lombardo visszavonult a versenyzéstől. Eredményeivel 2002-ben bekerült a Kanadai Motorsport Hírességek Csarnokába.
1958-tól kezdve a Lombardo támogatta a Guy Lombardo Royal Fleet-et, az üvegszálas csónakok gyártását.