Gustav Robert Kirchhoff

Ebben a cikkben a Gustav Robert Kirchhoff-et különböző perspektívákból kutatjuk, elmélyülve annak eredetében, hatásában és a mai társadalomban betöltött relevanciájában. Megjelenése óta a Gustav Robert Kirchhoff emberek millióinak figyelmét ragadta meg világszerte, vitát, érdeklődést és érzelmek széles skáláját váltva ki. Egy kimerítő elemzésen keresztül elmélyülünk a Gustav Robert Kirchhoff-et körülvevő árnyalatokba és bonyolultságokba, igyekszünk megérteni történelmi jelentőségét, a jelenre gyakorolt ​​hatását és a jövőbe vetítését. Nem számít, hogy Ön szakértő a területen, vagy egyszerűen csak kíváncsi további információkra, ennek a cikknek az a célja, hogy teljes és gazdagító betekintést nyújtson a Gustav Robert Kirchhoff-be.

Gustav Robert Kirchhoff
Életrajzi adatok
Született1824. március 12.
Königsberg,
Elhunyt1887. október 17. (63 évesen)
Berlin,
SírhelyAlter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin
Ismeretes mint
Nemzetiségnémet
Házastárs
  • Clara Richelot
  • Luise Brömmel
IskoláiKönigsbergi Egyetem
Pályafutása
Szakterületfizika, kémia,
Szakmai kitüntetések
Rumford-érem (1862)
Hatással voltak rá
Hatással volt
  • Than Károly
  • Eötvös Loránd
  • Lothar Meyer
  • Robert Wilhelm Bunsen
    • A Wikimédia Commons tartalmaz Gustav Robert Kirchhoff témájú médiaállományokat.

    Gustav Robert Kirchhoff (Poroszország, Königsberg, 1824. március 12. – Berlin, 1887. október 17.) német fizikus. Ő fogalmazta meg a később róla elnevezett Kirchhoff-törvényeket.

    Élete

    Egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte, majd Berlinben doktorált. Robert Wilhelm Bunsennel megalapozta a színképelemzés elméletét. Vele együtt tanított Breslauban és Heidelbergben is, ahol többek között ő volt Eötvös Loránd és Heller Ágost tanára.

    1847-ben magántanár (fizetés nélküli előadó) lett a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen, három évvel később fogadta el a fizika rendkívüli tanári kinevezést a Breslaui Egyetemen. A Heidelbergi Egyetemen 1855-ben nevezték ki fizikaprofesszorrá.

    Kirchhoffot 1875-ben a Berlini Egyetem matematikai fizika professzorává nevezték ki.

    1887. október 17-én hunyt el. Schönebergben helyezték örök nyugalomra, pár méterre a Grimm fivérek nyughelyétől.

    Munkássága

    1845-ben tette közzé a törvényeit, amelyek lehetővé teszik az áram, a feszültség és az ellenállások számítását villamos hálózatokban. Georg Simon Ohm német fizikus elméletét kiterjesztve az áram folyását leíró egyenleteket háromdimenziós rendszerekre általánosította.

    Heidelbergben a kémikus Robert Wilhelm Bunsenel együttműködve megalapozta a színképelemzés elméletét; ők építették meg az első spektroszkópot. Megmutatták, hogy minden izzásig hevített elem több hullámhosszon is rá jellemző színű fényt bocsát ki. Ezt felhasználva a színképelemzés (spektrumanalízis) a felhevített anyagok kibocsátotta fény felbontása után látható színképvonalakból következtet a kémiai összetételre. Az új eszközzel két új elemet fedeztek fel, 1860-ban a céziumot, 1861-ben a rubídiumot.

    Kirchhoff a módszert a Nap összetételének a meghatározására is alkalmazta. Megállapította, hogy a gázon áthaladó fényből a gáz azokat a hullámhosszakat nyeli el, amelyeket felhevítve kibocsát. Ezzel az elvvel magyarázta meg a Nap színképében talált sötét vonalakat, a Fraunhofer-vonalakat. Ezzel a felfedezéssel új korszak kezdődött a csillagászatban.

    Az 1850-es és 1860-as évek fordulóján dolgozta ki a sugárzási törvényét, amit félreérthető módon időnként ugyancsak Kirchhoff-törvénynek neveznek. Ennek lényege, hogy valamely test egységnyi idő alatt ugyanannyi elektromágneses energiát (hőt és fényt) sugároz ki, mint amennyit felvesz. Ezt az elképzelését, ami 1859-ben még csak sejtés volt, 1861-re sikerült kísérletekkel (részlegesen) igazolnia. 1862-ben vezette be a sugárzást tökéletesen elnyelő és kisugárzó objektum, az ún. abszolút fekete test fogalmát. Kimutatta, hogy az ilyen test sugárzásának hullámhosszak szerint megoszlása egyáltalán nem függ az adott test anyagától alakjától, méretétől vagy bármi más fizikai tulajdonságától, csakis a test hőmérsékletétől.[1]

    Legjelentősebb munkái

    • Vorlesungen über mathematische Physik (Matematikai fizikai előadások; négy kötet, 1876-94)
    • Gesammelte Abhandlungen (Összegyűjtött tanulmányok; 1882, pótkötet 1891).
    • G. Kirchhoff, Über die Auflösung der Gleichungen, auf welche man bei der Untersuchung der linearen Verteilung galvanischer Ströme geführt wird Ann. Phys. Chem. , 72 (1847); 497.-508. o. - valószínűleg e munkájában, bevezeti a kombinatorika számára igen fontos incidenciamátrix fogalmát.

    Jegyzetek

    1. ↑ John Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, 267 old. ISBN 978 963 252 093 3; ISSN 1586-8419

    Források

    Gustav Kirchhoff síremléke
    • Liszi János: A Fizikai kémia történetéből (magyar nyelven). Kvantumok a kémiában. Természet Világa 2006. június - Termodinamika. (Hozzáférés: 2013. március 31.)
    • Gustav Robert Kirchhoff (angol nyelven). britannica.com. (Hozzáférés: 2013. április 1.)
    • Gustav Robert Kirchhoff (angol nyelven). School of Mathematics and Statistics University of St Andrews, Scotland. (Hozzáférés: 2013. április 1.)

    További információk