Gary Burton

Ma a Gary Burton olyan téma, amely mindenki ajkán szerepel, akár a mai társadalomban betöltött fontossága, akár történelmi jelentősége, akár az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatása miatt. A Gary Burton hosszú ideje tanulmányozás, vita és érdeklődés tárgya, hatása pedig a mindennapi élet különböző aspektusaiban érzékelhető. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Gary Burton jelentőségét, elemezve a különböző kontextusokban betöltött következményeit és a jelenkori társadalomban betöltött szerepét. Emellett elmélyülünk történetében, időbeli alakulásában és napjainkban is, azzal a céllal, hogy teljes és részletes képet adjunk erről a széles és sokszínű témáról.

Gary Burton
Életrajzi adatok
Született1943. január 23. (82 éves)[1]
Anderson
IskoláiBerklee College of Music
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Híres dalQuestion and Answer
Hangszervibrafon
Díjak
Tevékenységzenész
Kiadók
Gary Burton weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gary Burton témájú médiaállományokat.

Gary Burton (Anderson, Indiana, 1943. január 10. –) hétszeres Grammy-díjas amerikai dzsessz-vibrafonos.

Életpályája

1960 után a Berklee College of Music tanulója volt két éven keresztül, ott megkezdte hosszú ideig való együttműködését Mike Gibsszel. 1963-ban George Shearing együttesében, majd két évig Stan Getz-el zenélt. Ezt követően több kisegyüttest vezetett, amelyekben többek között Larry Coryell, Steve Swallow, Roy Haynes, Pat Metheny és Eberhard Weber játszottak. Lemezfelvételeket készített Stéphane Grappelli, Keith Jarrett, Carla Bley, Chick Corea, Michael Brecker és Peter Erskine társaságban. 1971-től a Berklee tanára.

Burton volt a vibrafonnak első olyan játékosa, aki teljesen új, egészen eredeti zenei stílust alakított ki hangszerén. A négy ütő szimultán használata kevésbé „ütőhangszeressé” tette a hangzását. Ezekkel olyan zenei elképzeléseket is meg tudott valósítani, amit korábban csak a zongoristák. Érdeklődése és lelkesedése olyan virtuóz technikához vezették, amely a kortársi zene jelentős előrelépése.

Homoszexualitását nyíltan vállalja.[2]

Díjak

Grammy-díjak:
  • 1972: Alone At Last: Best Jazz Instrumental Performance
  • 1979: Duet: Best Instrumental Jazz Performance
  • 1981: Chick Corea and Gary Burton in Concert (Zurich, October 28, 1979): Best Instrumental Jazz Performance
  • 1998: Rhumbata: Best Jazz Instrumental Performance
  • 1999: Like Minds: Best Instrumental Jazz Performance

Lemezek

  • After the Riot at Newport (1960)
  • New Vibe Man in Town (RCA, 1961)
  • Who Is Gary Burton? (RCA, 1962)
  • Bob Brookmeyer and Friends (1962)
  • 3 in Jazz (RCA, 1963)
  • Something's Coming (RCA, 1963)
  • The Groovy Sound of Music (RCA, 1964)
  • The Time Machine (RCA, 1966)
  • Tennessee Firebird (RCA, 1966)
  • Duster (RCA, 1967)
  • Lofty Fake Anagram (RCA, 1967)
  • A Genuine Tong Funeral (RCA, 1968), with composiciones de Carla Bley
  • Gary Burton Quartet in withcert Live (RCA, 1968)
  • Country Roads and Other Places (RCA, 1968)
  • Gary Burton & Keith Jarrett (Atlantic, 1969), with Sam Brown en el plantel de músicos
  • Throb (Atlantic, 1969)
  • Good Vibes (Atlantic, 1970)
  • Paris Encounter (Atlantic, 1970), with Stéphane Grappelli
  • Live in Tokyo (Atlantic, 1971)
  • Alone at Last (Atlantic, 1971)
  • Crystal Silence (ECM, 1972, with Chick Corea
  • The New Quartet (ECM, 1973)
  • Seven Songs For Quartet And Chamber Orchestra (ECM, 1974), with música de Mike Gibbs
  • Hotel Hello (ECM, 1974), with Steve Swallow
  • Matchbook (ECM, 1974), with Ralph Towner
  • Ring (ECM, 1974), with Eberhard Weber
  • Dreams So Real (1975), with música de Carla Bley (ECM)
  • Passengers (ECM, 1976), with Eberhard Weber
  • Times Square (ECM, 1978)
  • Duet (ECM, 1979), with Chick Corea
  • Easy as Pie (ECM, 1980)
  • In withcert, Zurich, October 28, 1979, with Chick Corea (ECM, 1980)
  • Picture This (ECM, 1982)
  • Real Life Hits (ECM, 1984)
  • Gary Burton and the Berklee All-Stars (JVC, 1985)
  • Whiz Kids (ECM, 1986)
  • Slide Show (ECM, 1986), with Ralph Towner
  • Times Like These (GRP, 1988)
  • The New Tango (1988), with Astor Piazzolla
  • Reunion (GRP, 1989), with Pat Metheny, Will Lee, Peter Erskine, Mitchel Forman
  • Right Time, Right Place (GNP Crescendo, 1990)
  • Cool Nights (GRP, 1991)
  • Six Pack (GRP, 1992)
  • It's Another Day (GRP, 1993)
  • Face to Face (GRP, 1994)
  • Live in Cannes (Jazz World, 1996)
  • Astor Piazzolla Reunion: A Tango Excursion (withcord Jazz, 1996)
  • Departure (withcord Jazz, 1997)
  • Native Sense, with Chick Corea (1997)
  • Like Minds, with Chick Corea, Pat Metheny, Roy Haynes és Dave Holland (1998)
  • Alone At Last (solo album/CD) En directo: cortes 1 a 3 Montreux-i Jazz Fesztivál 1971. Estudio: cortes 4 a 7. (32jazz, 1999)
  • Libertango: The Music of Astor Piazzolla (withcord Jazz, 2000)
  • For Hamp, Red, Bags, and Cal (withcord Jazz, 2001), dedicado a Lionel Hampton, Red Norvo, Milt Jackson és Cal Tjader
  • Virtuosi (withcord, 2002)
  • Music of Duke Ellington (LRC Ltd, 2003)
  • Generations (withcord Jazz, 2004)
  • Next Generation (withcord, 2005)
  • Live in Montreux 2002 (Eagle Eye, 2006)
  • L'Hymne a l'Amour (2007), with Richard Galliano
  • The New Crystal Silence (withcord Jazz 2008), with Chick Corea
  • Quartet Live (withcord Jazz, 2009), with Pat Metheny, Steve Swallow és Antonio Sánchez

Források

  • Jazz-zenészek lexikona, Kossuth, 1993

Jegyzetek

  1. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Richard Antone. „Jazz artist Gary Burton”, The Advocate, 2005. augusztus 30.. (Hozzáférés: 2009. szeptember 18.)