Galimberti Sándor | |
Született | 1883. május 31. Kaposvár |
Elhunyt | 1915. július 20. (32 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa |
|
Foglalkozása |
|
Halál oka | öngyilkosság |
Sírhelye | Új köztemető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Galimberti Sándor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Galimberti Sándor (Kaposvár, 1883. május 31. – Budapest, 1915. július 20.) magyar festőművész.
A család Olaszországból vándorolt be, s Kaposváron telepedett le. Az apa, Luigi Galimberti francia és olasz ősökkel rendelkező trieszti olasz volt, a Velencei Festőművész Akadémián képezte magát. Egy freskófestési megbízatás és családi örökségi ügye miatt érkezett Magyarországra. (Keresztnevét idővel Alajosra magyarította). Lassanként felhagyott a festéssel és Somogy vármegyei gazdaságának jövedelméből élt. Festményei részben átalakítva maradtak fenn, eredeti vázlatai a Rippl-Rónai Múzeumban vannak. (Több korabeli Kaposvár városkép is fennmaradt tőle.) Kilencedik gyermeke, Sándor tőle is tanulta a festészetet. Kaposvárott járt iskolába (elemi és gimnázium). Atyai barátja, Rippl-Rónai József figyelt fel a fiatal Galimberti tehetségére. A budapesti iparművészeti iskola két évének elvégzése után, 1903-tól rendszeresen járt Nagybányára, itt Réti István lett a mestere, de Ferenczy Károly is hatott rá. A Müncheni Festészeti Akadémiára járt, majd Hollósy Simon magániskolájába és a técsői telepen is alkotott. 1905-ben utazott először Párizsba, ahol a Julian Akadémia növendéke lett.
1908-ban Párizsban többször szerepelt a Salon d’Automne (Őszi Szalon) és Indépendent (Függetlenek Szalonja) kiállításain. Ekkor már nős volt, a cseh származású Lanow Mária festőművésznő volt a felesége. 1911-ben elvált tőle és nőül vette Dénes Valériát, aki szintén elismert festőművész volt.
Galimberti 1909 telétől, Dénes Valéria 1910-től tartózkodott Párizsban. Együtt tettek utazásokat Dél-Franciaországba és Észak-Afrikába, elválaszthatatlan alkotótársak is voltak. Mindketten a nagybányai „neós” mozgalom hatása alatt álltak, majd Dénes Valéria Párizsban Henri Matisse tanítványa lett, s Galimbertire is hatott a francia mester. Egyre inkább a kubizmus térproblémái foglalkoztatták őket, csendéleteket, városképeket festettek, a fauvizmus és az analitikus kubizmus egyéni változatának megteremtői lettek. A Ma c. aktivista művészeti lap köré csoportosuló művészek közé tartoztak. Tehetségüket felismerte a párizsi, főként kubisták alkotásait gyűjtő Wilhelm Uhde is, aki számos művüket vásárolta meg.
Ahogy kritikusuk írta: „Képeik tanúsága szerint céljaik tökéletesen azonosak, érzéseik egy forrásból fakadnak, ugyanazokat a motívumokat dolgozzák fel mindketten egyforma látással, hajszálra azonos módon. Ha valamelyik képükről meg akarnánk állapítani, hogy a házaspár férfi vagy nő tagja festette-e, a kézjegyen kívül nem igazítana útba bennünket semmi sem.”
A Galimbertiek sírja Budapesten. Új köztemető: 111-1-135/136.Budapesten először 1914-ben feleségével, Dénes Valériával együtt rendezett gyűjteményes kiállítást a Nemzeti Szalonban. Korábban szerepeltek a MIÉNK és a KÉVE kiállításain is. A háború kitörése után párizsi Rue Vaugirarde-on lévő lakásukból az internálás elől Belgiumba, majd Hollandiába menekültek, Amszterdamba, majd a télre Scheveningenbe. Ekkor készült Amsterdam című, utolsó festménye, melyet kritikusai a magyar kubizmus egyik alap-képének tekintenek.
A háború miatt besorozták, s ekkor kisfiukkal, Marióval hazatértek. A pécsi ezrednél szolgáló Galimbertit már a nyár folyamán a frontra dobták volna. A meneküléskor tüdőbetegséget kapott felesége ezeket az izgalmakat nem bírván, váratlanul meghalt. A budapesti temetés megtörténte után pár órával Galimberti Sándor végzett magával a Műcsarnok épülete mögött.
1918-ban a Ma VI. tárlataként Kassák Lajos rendezte meg a házaspár emlékkiállítását. Kaposvárott a Rippl Rónai Múzeumban 2003-ban Galimberti emlékkiállítást rendeztek.
Felesége képeihez hasonlóan Galimberti Sándor művei is lappanganak, vagy megsemmisültek, így életműve alig ismert.
Nemzetközi katalógusok |
---|