A mai világban a Gáti István (operaénekes) olyan témává vált, amely az egyének és közösségek széles spektruma számára nagyon fontos és érdekes. A Gáti István (operaénekes) megjelenése óta felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét, és vitákat váltott ki az eredetétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig. A Gáti István (operaénekes)-et különböző nézőpontokból tanulmányozták és elemezték, ami hatalmas mennyiségű információhoz és véleményhez vezetett az üggyel kapcsolatban. Ebben a cikkben elmélyülünk a Gáti István (operaénekes) izgalmas világában, feltárva jelentését, következményeit és lehetséges jövőbeli fejlesztéseit.
Gáti István | |
![]() | |
A Budapest folyóirat 1984. évi szeptemberi számában Csigó László felvétele | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1948. november 29. (76 éves) Budapest |
Házastársa | Takács Mária |
Iskolái | Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1972) |
Pályafutás | |
Műfajok | opera, oratórium |
Aktív évek | 1971– |
Hangszer | énekhang |
Hang | bariton |
Díjak |
|
Tevékenység | operaénekes, műfordító |
Kiadók | Hungaroton, Naxos, Deutsche Grammophon |
Gáti István (Budapest, 1948. november 29. –) Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (bariton). Legemlékezetesebb alakításait Mozart-operáiban nyújtotta. Színpadi visszavonulása óta szak- és műfordítással foglalkozik. Felesége Takács Mária szopránénekesnő.
Különösebb előképzettség nélkül lett 1967-ben a Zeneakadémián Révhegyi Ferencné tanítványa. Még főiskolásként, 1971-ben debütált a budapesti Operaházban Zuniga (Bizet: Carmen) szerepében. Az 1972–1973-as évadban a társulat ösztöndíjasa, 1973-tól 1996-ig rendes tagja. Több ősbemutatónak is részese volt itt: 1973-ban Szokolay Sándor Sámsonjának, 1978-ban Balassa Sándor Az ajtón kívül c. operájának, 1985-ben Bozay Attila Csongor és Tündéjének, 1987-ben ismét Szokolay műnek, az Ecce Homonak. Első éveiben sikerrel szerepelt nemzetközi énekversenyeken, melyek közül legjelentősebb az 1974-es salzburgi Mozart-verseny volt, s ez elindította európai karrierjét. 1986-tól szerepelt rendszeresen a bécsi Staatsoperben, ami 1991-ben tagjául szerződtette. A színpadi szerepléstől 2002-ben vonult vissza. Azóta szak- és műfordításokat készít.
Hangjának leginkább a Mozart- és bel canto-szerepek feleltek meg, de szerepei szinte a teljes baritonrepertoárra kiterjedtek. Gyakran szerepelt oratóriumszólistaként is.
(Csak a CD-n megjelent felvételek)
Teljes operafelvételek
Egyéb művek