Ebben a cikkben a Fabricius Endre témával foglalkozunk, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző körökben és területeken. A Fabricius Endre évtizedek óta tanulmányozás, elemzés és elmélkedés tárgya volt, és relevanciája ma is növekszik. Az idők során a Fabricius Endre különböző módon hatott az emberekre, a társadalmakra és a közösségekre, végtelen véleményeket, álláspontokat és megközelítéseket generálva. Ebből az alkalomból elmélyülünk a Fabricius Endre legrelevánsabb, legvitatottabb és legjelentősebb aspektusaiban, hogy elmélyüljünk annak fontosságában, és megértsük hatását a különböző kontextusokban.
| Fabricius Endre | |
| Született | 1880. szeptember 23. Nyitra |
| Elhunyt | 1968. március 21. (87 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia (–1902) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (Hv15-15-31)[1][2] |
Tóth-lipcsei Fabricius Endre (Nyitra, 1880. szeptember 23. – Budapest, 1968. március 21.) magyar királyi gazdasági főtanácsos.
Fabricius Endre soproni városbíró dédunokája. Születésekor családja neves soproni polgárcsalád volt.[3] 10 éves korában került vissza Sopronba diákként. Itt végezte iskoláit, ám 18 éves korában teljes árvaságra jutott.
1902-ben elvégezte a Magyaróvári Gazdasági Akadémiát. 1914-ben elsőként rendezett Európában országos kukoricakiállítást, 1921-ben pedig az első magyar növénynemesítő kiállítást. Az első világháború után a búza minőségi színvonalának emelésére törekedett.
A második világháború után a Magyar Cukorrépatermesztők Országos Szövetségének főelőadója lett és a szövetséget újjászervezte. 1949-től a Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési osztályának előadója. Később Sopronhorpácson is működött. 1958-ban ment nyugdíjba.
Előbb az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) titkárja, majd egyéb vezető állások után helyettes igazgatója lett. Megszervezte a Magyar Növénynemesítők Egyesületét, a Dohánytermesztők Országos Szövetségét és a Cukorrépatermesztők Országos Szövetségét. A Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesületének ügyvezető alelnöke volt.
A Liszt Ferenc Emlékmúzeumnak ajándékozta családja emlékeit, köztük a nagyatyja által írt krónikát. 1959-ben saját kezűleg preparált, 7 ezer darabból álló lepkegyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta.
Megírta a magyarországi cukorrépatermesztés történetét. A Soproni Szemlében közölt írásokat.