A modern világban a Enrico Caviglia nagy érdeklődésre és jelentőségre tett szert a társadalom különböző területein. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Enrico Caviglia állandó beszédtéma lett, a kulturális és művészeti szempontoktól a tudományos és politikai szempontokig. A Enrico Caviglia hatása világszerte elterjedt, vitákat és ellentmondásos véleményeket generálva a közvéleményben. Ebben a cikkben különböző nézőpontokat és megközelítéseket fogunk megvizsgálni a Enrico Caviglia körül, hogy jobban megértsük annak mindennapi életünkre és a jövőre gyakorolt hatását.
Enrico Caviglia | |
![]() | |
Enrico Caviglia | |
Született | 1862. május 4. Finale Ligure |
Meghalt | 1945. március 23. (82 évesen) Finale Ligure |
Állampolgársága | olasz |
Nemzetisége | olasz |
Fegyvernem | tüzérség |
Rendfokozata | tábornok |
Csatái | |
Kitüntetései |
|
Civilben | hadügyminiszter |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Enrico Caviglia témájú médiaállományokat. |
Enrico Caviglia (Finale Ligure, 1862. május 4. – Finale Ligure, 1945. március 23.) olasz tábornok és az első világháborút követően politikusként az Olasz Királyság hadügyminisztere volt.
Enrico Caviglia 1862. május 4-én született egy középosztálybeli hajós- és kereskedőcsaládban, Finale Ligurén, Pietro Caviglia és Antonia Saccone gyermekeként. 1877. október 1-jén Milánóban katonai végzettséget szerzett, majd további két alkalommal folytatta a katonai tanulmányait. 1884-ben a 20. ezred tüzérhadnagyává nevezték ki. 1888 és 1889 között, illetve 1895 és 1897 között részt vett az Olasz Királyság afrikai gyarmati harcaiban, Eritreában. Ez utóbbi alkalommal, 1896. március 1-jén részt vett az aduai csatában, amely katasztrofális olasz vereséggel végződött. Saját szerepének tisztázása érdekében Caviglia vizsgálatot kért, amely személyét érintően minden kétséget eloszlatott.[1][2]
1911 és 1912 között részt vett az olasz-török háborúban. 1914. február 1-jén előléptették ezredessé, 1915. augusztus 31-én pedig dandártábornokká. 1915 és 1918 között katonaként részt vett az első világháborúban. 1917. június 14-én előléptették altábornaggyá. 1919. január 18-án kinevezték hadügyminiszternek. Ezt a megbízatást 1919. június 23-ig töltötte be. Pályafutása során számos kitüntetést kapott. 1929 után részt vett néhány képviselőtestület munkájában. 1945. március 23-án hunyt el Finale Liguréban.[1][2]