Ebben a cikkben a Dél-koreai labdarúgó-válogatott lenyűgöző világába fogunk beleásni. Ez egy olyan téma, amely nagy érdeklődést váltott ki a kortárs társadalomban, vitákat, ellentétes véleményeket és végtelen reflexiókat vált ki. Ezen a vonalon azt javasoljuk, hogy vizsgáljuk meg a Dél-koreai labdarúgó-válogatott által kínált különféle szempontokat, az eredetétől a mai hatásig. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától egészen konkrétabb területeken való relevanciájáig a Dél-koreai labdarúgó-válogatott a lakosság széles körének figyelmét felkeltette. Kétségtelen, hogy ez egy olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és amely megérdemli a mélyreható elemzést, hogy megértsük valódi terjedelmét.
![]() | |||||||||||||||
Dél-koreai labdarúgó-szövetség | |||||||||||||||
Beceneve(i) | Tigrisek | ||||||||||||||
Szövetség neve | Tehan Cshukku Hjophö | ||||||||||||||
Konföderáció | Ázsiai Labdarúgó-szövetség (Ázsia) | ||||||||||||||
Szövetségi kapitány | ![]() | ||||||||||||||
Csapatkapitány | Szon Hungmin | ||||||||||||||
Legtöbb válogatottság | Hong Mjongbo (136) | ||||||||||||||
Legtöbb válogatott gól | Csha Bomgun (55) | ||||||||||||||
Stadion | Szöuli Világbajnoki Stadion | ||||||||||||||
FIFA-kód | KOR | ||||||||||||||
Ranglista helyezések | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Első hivatalos mérkőzés | |||||||||||||||
1948. augusztus 2., London, Anglia ![]() ![]() | |||||||||||||||
Legnagyobb győzelem | |||||||||||||||
2003. szeptember 29., Incshon, Dél-Korea ![]() ![]() | |||||||||||||||
Legnagyobb vereség | |||||||||||||||
1948. augusztus 5., London, Anglia ![]() ![]() | |||||||||||||||
Nemzetközi szereplések | |||||||||||||||
Labdarúgó-világbajnokság | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Ázsia-kupa | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Konföderációs kupa | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Az infobox utoljára frissítve: 2016. április 22. |
A dél-koreai labdarúgó-válogatott – becenevükön Tigrisek – Dél-Korea nemzeti csapata, amelyet a dél-koreai labdarúgó-szövetség (koreaiul: 대한 축구 협회, magyaros átírásban: Tehan Cshukku Hjophö) irányít. Ázsia egyik legsikeresebb labdarúgó-válogatottja, eddig kilenc alkalommal vett részt a labdarúgó-világbajnokságon, és két alkalommal hódította el az Ázsia-kupát.
A 2002-es dél-koreai–japán közös rendezésű világbajnokságon első ázsiai csapatként az elődöntőbe jutottak, végül a negyedik helyen zártak.
Koreában a labdarúgás alapjai a 19. század végére vezethetők vissza, gyakran emlegetik ezzel kapcsolatban az 1882-es évet, amikor a Brit Királyi Haditengerészethez tartozó HMS Flying Fish legénysége kikötött az Incshoni kikötőben és játszottak egy mérkőzést egymás között. Korea 1905-ben Japán gyarmata lett és 1910-ben hozzácsatolták.
1921-ben rendezték meg az első Ali Joseon labdarúgótornát, 1928-ban pedig létrehozták a Joseon labdarúgó-szövetséget, amely a labdarúgás terjesztését és fejlesztését tűzte ki célul Koreában. A Joseon Football Club lényegében a koreaiak válogatottja volt. Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon koreaiak is játszottak a japán válogatottban, mint például Kim Jongsik.
A labdarúgó-szövetséget 1945-ben átszervezték, miután a II. világháborút követően megszűnt a Japán megszállás. Dél-Korea létrejöttét követően 1948-ban megalakult a Dél-koreai labdarúgó-szövetség (KFA). Első hivatalos mérkőzésüket 1948. augusztus 2-án játszották Mexikó ellen az 1948. évi londoni olimpián, amit 5–3 arányban megnyertek.
Az 1954-es világbajnokság volt történetük első világbajnoksága, a selejtezőkben Japánt verték összesítésben 7–3-ra. Dél-Korea mindössze a második ázsiai válogatott volt. amelynek sikerült kijutnia a világbajnokságra, korábban Holland-India (Indonézia) vett részt, még az 1938-as tornán. A csoportkörben mindkét mérkőzésüket elveszítették, Magyarországtól 9–0-ra kaptak ki, míg Törökország ellen 7–0-ás vereséget szenvedtek.
A gyenge teljesítmény ellenére két évvel később, 1956-ban Dél-Korea megnyerte az első ízben megrendezett Ázsia-kupát. 1960-ban házigazdaként sikerült ismét elhódítaniuk a trófeát, miután Dél-Vietnámot, Izraelt és a Kínai Köztársaságot is legyőzték. A dél-koreai játékosok azonban hamis érmeket kaptak a beígért aranyérmek helyett és visszajuttatták a Dél-koreai labdarúgó-szövetségnek, mely ígéretet tett, hogy valódi érmekre cseréli a medáliákat, azonban erre csak 2019-ben került sor. Dél-Korea 1960 óta nem nyert Ázsia-kupát, amit a "hamis érmek átkának" tulajdonítanak.[3]
Az 1966-os világbajnokság selejtezőitől visszaléptek, mert nem szerettek volna pályára lépni Észak-Korea ellen. Utóbbi kijutott az angliai világbajnokságra és a negyeddöntőig menetelt.
Az 1986-os világbajnokság selejtezőiben Japánt oda-vissza legyőzve kijutottak a mexikói világbajnokságra, 1954 óta első alkalommal sikerült mindez a dél-koreai csapatnak. Argentína ellen 3–1-es vereséggel nyitottak, majd Bulgáriával játszottak 1–1-es döntetlent. A harmadik mérkőzésükön Olaszországtól kaptak ki 3–2 arányban. Az 1990-es világbajnokságot három vereséggel zárták, Belgiumtól 2–0-ra, Spanyolországtól 3–1-re, Uruguaytól pedig 1–0-ra kaptak ki.
Az 1994-es világbajnokságon a Spanyolország ellen 2–2-es döntetlennel nyitottak, amit a Bolívia elleni 0–0-ás végeredmény követett. Németországgal szemben 3–2 arányban maradtak alul. 1997-ben Csha Bomgunt nevezték ki a szövetségi kapitányi posztra az 1998-as világbajnokság selejtezőire, melyben a Kazahsztán, Üzbegisztán, Japán és Egyesült Arab Emírségek felett aratott győzelmeknek köszönhetően megalapozták első helyüket a selejtezőcsoportban és kijutottak az 1998-as világbajnokságra. A tornát Mexikó elleni 3–1-es vereséggel nyitották, a koreaiak vezető gólját Ha Szokcsu szerezte, akit három perccel később kiállítottak.[4] A második mérkőzésen 5–0-ás súlyos vereséget szenvedtek a Guus Hiddink vezette Hollandiától Marseilleben. A találkozó után Csa Bomgunt menesztették és az utolsó mérkőzésre egyedült a kapus Kim Bjongdzsi maradt a kezdőben. A Belgium elleni találkozó végül 1–1-gyel zárult. A 2000-es Ázsia-kupán a harmadik helyen végeztek, miután I Dongguk góljával 1–0-ra legyőzték Kínát a bronzmérkőzésen.
2000. december 18-án Guus Hiddinket nevezték ki a dél-koreai válogatott élére azzal a céllal, hogy felkészítse a csapatot a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra, melynek Dél-Korea, Japánnal közösen házigazdaként adott otthont. Első mérkőzésükön 2–0-ra legyőzték Lengyelországot és megszerezték történetük első világbajnoki győzelmét. A második találkozón 1–1-es döntetlent játszottak az Egyesült Államokkal, a koreaiak egyenlítő gólját An Dzsonghvan szerezte. Harmadik csoportmérkőzésükön Pak Csiszong góljával 1–0-ra verték Portugáliát. A nyolcaddöntőben Olaszországgal találkoztak és hosszabbítást követően 2–1-re győztek. A mérkőzés elején büntetőt rúghattak a koreaiak, de An Dzsonghvan lövését Gianluigi Buffon kivédte. Christian Vieri az olaszoknak szerezte meg a vezetést, amit Szol Kihjon a 88. percben kiegyenlített. A hosszabbításban Francesco Tottit kiállították, míg a büntetőt hibázó An Dzsonhvan megszerezte a koreaiak győztes gólját. A negyeddöntőben Spanyolországgal kerültek szembe. A spanyolok két gólt is szereztek a mérkőzés során, de a játékvezető mindkettőt érvénytelenítette. Végül tizenegyespárbajra került sor, melyben a koreaiak 5–3 arányban jobbnak bizonyultak és továbbjutottak. Az elődöntőt 1–0-ra elveszítették Németországgal szemben, majd a Törökországgal játszott bronzmérkőzésen is alulmaradtak 3–2 arányban. Ezzel együtt történetük legjobb világbajnoki szereplését érték el a negyedik hely megszerzésével.
A 2006-os világbajnokságot a Togo elleni 2–1-es győzelemmel kezdték. Franciaországgal 1–1-es döntetlent játszottak, a koreaiak gólját Pak Csiszong szerezte. A harmadik mérkőzésen Svájc ellen 2–0-ás vereséget szenvedtek és nem jutottak tovább a csoportból. A 2007-es Ázsia-kupán bronzérmet szereztek, miután a harmadik helyért rendezett mérkőzésen büntetőkkel 4–2-re legyőzték Iránt. A 2010-es világbajnokság selejtezőiben Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Irán és az Egyesült Arab Emírségek ellenében négy győzelem mellett négy döntetlent elérve veretlenül jutottak ki a dél-afrikai világbajnokságra. A nyitómérkőzésükön I Dzsongszu és Pak Csiszong góljával 2–0-ra legyőzték Görögországot. A második mérkőzésen Argentína ellen szenvedtek 4–1-es vereséget, a koreaiak gólját I Cshongjong szerezte. Nigéria ellen 2–2-es döntetlennel zárták a csoportkört. A negyeddöntőben Uruguayjal szemben maradtak alul 2–1 arányban. Luis Suárez szerzett vezetést, amit I Cshongjong kiegyenlített, de Suárez második találatára már nem érkezett válasz a koreaiak részéről. A 2011-es Ázsia-kupán Bahrein 2–1-es legyőzésével kezdték, amit az Ausztrália elleni 1–1-es döntetlen követett, végül Indiát múlták felül 4–1 arányban a csoportban. A negyeddöntőben hosszabbításban szerzett góllal nyertek 1–0-ra Irán ellen.[5] Az elődöntőben Japánnal találkoztak és Ki Szongjong góljával megszerezték a vezetést, de a japánoknak sikerült döntetlenre menteniük az állást. A hosszabbításban megfordították az eredményt, amit még egalizáltak a koreaiak, a büntetőpárbajban azonban 3–0 arányban alulmaradtak. A bronzmérkőzésen 3–2-re győztek Üzbegisztán ellen.[6]
A 2014-es világbajnokság selejtezőiben Irán mögött a második helyen végeztek és kijutottak a Brazíliában rendezett világbajnokságra, ahol Oroszország ellen 1–1-es döntetlennel kezdték a tornát. I Gunho góljával szereztek vezetést, amit Alekszandr Kerzsakov egyenlített ki.[7] Algériától 4–2-es vereséget szenvedtek a második csoportmérkőzésen, a koreaiak góljait Szon Hungmin és Ku Dzsacshol szerezte.[8] Belgium ellen egy teljes félidő keresztül emberelőnyben játszva 1–0-ra kikaptak és nem jutottak tovább a csoportból.[9] A 2015-ös Ázsia-kupán a csoportkört három győzelemmel zárták. Ománt, Kuvaitot és Ausztráliát egyaránt 1–0-ra győzték le.[10][11] A negyeddöntőben Szon Hungmin két góljával Üzbegisztánt verték 2–0-ra. A legjobb négy között Irakkal találkoztak és I Dzsonghjop, illetve Kim Jonggvon találataival 2–0-ra győztek.[12] A döntőben a házigazda ausztrálokkal találkoztak és hosszabbítást követően 2–1 arányban alulmaradtak.
A 2018-as világbajnokság selejtezőiben Irán mögött és Szíria előtt a második helyen végeztek és részvételi jogot szereztek az oroszországi világbajnokságra. A G-csoportban Svédország ellen egy tizenegyesgóllal 1–0 arányban maradtak alul a nyitómérkőzésükön.[13] Ezt követően Mexikó ellen 2–1-re kaptak ki és ezzel eldőlt, hogy nem jutottak tovább az egyenes kieséses szakaszba.[14] A mexikóiak két góljára Szon Hungmin a hosszabbítás 93. percében válaszolt. Utolsó mérkőzésükön nagy sikert jelentett a világbajnoki címvédő Németország 2–0-ás legyőzése Kim Jonggvon és Szon Hungmin góljaival. A koreaiak mindkét góljukat a hosszabbításban szerezték.[15] A 2019-es Ázsia-kupán a csoportkört három győzelemmel zárták, a Fülöp-szigeteket és Kirgizisztánt 1–0-ra, Kínát 2–0-ra pedig győzték le.[16] A nyolcaddöntőben Hvang Hicshan és Kim Dzsinszu góljaival Bahreint 2–1-re verték hosszabbítást követően.[17] A negyeddöntőben Katartól kaptak ki 1–0-ra és végül az ötödik helyen zártak.
A 2022-es világbajnokság selejtezőiben Irán mögött és az Egyesült Arab Emírségek előtt a második helyen végeztek és kijutottak a katari világbajnokságra. A sorsolást követően Uruguay, Ghána és Portugália társaságában a H csoportba kerültek.[18] Uruguay ellen egy 0–0-ás döntetlennel kezdték a tornát.[19] Ghána ellen 2–0-ás hátrányból sikerült egyenlíteniük, de végül 3–2-re elveszítették a találkozót.[20] A harmadik mérkőzésen Ricardo Horta góljával gyorsan megszerezték a veretés a portugálok, de sikerült fordítaniuk a dél-koreaiaknak 2–1-re.[21] A nyolcaddöntőt 4–1-re elveszítették Brazíliával szemben és kiestek.[22]
Év | Eredmény | Hely | J | Gy | D | V | Rg | Kg |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() |
Nem tagja a FIFA-nak | |||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() |
Nem indult | |||||||
![]() |
Csoportkör | 16. | 2 | 0 | 0 | 2 | 0 | 16 |
![]() |
A nevezése el lett utasítva | |||||||
![]() |
Nem jutott be | |||||||
![]() |
Nem indult | |||||||
![]() |
Nem jutott be | |||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() | ||||||||
![]() |
Csoportkör | 20. | 3 | 0 | 1 | 2 | 4 | 7 |
![]() |
Csoportkör | 22. | 3 | 0 | 0 | 3 | 1 | 6 |
![]() |
Csoportkör | 20. | 3 | 0 | 2 | 1 | 4 | 5 |
![]() |
Csoportkör | 30. | 3 | 0 | 1 | 2 | 2 | 9 |
![]() ![]() |
Elődöntő | 4. | 7 | 3 | 2 | 2 | 8 | 6 |
![]() |
Csoportkör | 17. | 3 | 1 | 1 | 1 | 3 | 4 |
![]() |
Nyolcaddöntő | 15. | 4 | 1 | 1 | 2 | 6 | 8 |
![]() |
Csoportkör | 27. | 3 | 0 | 1 | 2 | 3 | 6 |
![]() |
Csoportkör | 19. | 3 | 1 | 0 | 2 | 3 | 3 |
![]() |
Nyolcaddöntő | 16. | 4 | 1 | 1 | 2 | 5 | 8 |
Összesen | 11/22 | 4. hely | 34 | 6 | 9 | 19 | 34 | 70 |
Ázsia-kupa-szereplés
|
Olimpiai szereplés
|
A dél-koreai labdarúgó-válogatott hagyományos szerelése piros mez, fehér vagy kék nadrág és piros sportszár. A váltómez hosszú időn keresztül tiszta kék szerelés volt, amit felváltott a fehér mez, fehér vagy kék nadrág és fehér sportszárból kombináció.
A 2022-es labdarúgó-világbajnokság 26 fős hivatalos kerete.[23]
2022. november 11-én a Izland elleni mérkőzés után lett frissítve.
Az adatok 2022. augusztus 13. állapotoknak felelnek meg.[24]
Rank | Játékos | Mérkőzés | Gólok | Időszak |
---|---|---|---|---|
1 | Csha Bomgun | 136 | 58 | 1972–1986 |
Hong Mjongbo | 136 | 10 | 1990–2002 | |
3 | I Undzse | 133 | 0 | 1994–2010 |
4 | I Jongphjo | 127 | 5 | 1999–2011 |
5 | Kim Hokon | 124 | 5 | 1971–1979 |
6 | Ju Szangcshol | 120 | 18 | 1994–2005 |
7 | Csho Jongdzsung | 113 | 1 | 1975–1986 |
8 | Ki Szongjong | 110 | 10 | 2008–2019 |
9 | Pak Szonghva | 107 | 26 | 1975–1984 |
10 | Kim Thejong | 105 | 3 | 1992–2004 |
I Dongguk | 105 | 33 | 1998–2017 |
Az adatok 2022. augusztus 13. állapotoknak felelnek meg.[25]
# | Játékos | Gólok | Mérkőzés | Arány | Időszak |
---|---|---|---|---|---|
1 | Csha Bomgun | 58 | 136 | 0.43 | 1972–1986 |
2 | Hvang Szonhong | 50 | 103 | 0.49 | 1988–2002 |
3 | Pak Icshon | 36 | 89 | 0.4 | 1969–1974 |
4 | Kim Dzsehan | 33 | 57 | 0.58 | 1972–1979 |
Szon Hungmin | 33 | 102 | 0.32 | 2010– | |
I Dongguk | 33 | 104 | 0.32 | 1998–2017 | |
7 | Cshö Szunho | 30 | 103 | 0.29 | 1980–1991 |
8 | Kim Dohun | 29 | 72 | 0.4 | 1994–2003 |
Hu Dzsongmu | 29 | 84 | 0.35 | 1974–1986 | |
10 | Cshö Jongszu | 27 | 67 | 0.4 | 1995–2003 |
I Theho | 27 | 72 | 0.38 | 1980–1991 | |
Kim Dzsinkuk | 27 | 94 | 0.29 | 1972–1978 |