Ebben a cikkben a Dunajcsik Mátyás lenyűgöző világát és a jelenlegi társadalmunkra gyakorolt összes hatását fogjuk felfedezni. A mindennapi életre gyakorolt hatásától a szakmai téren való jelentőségéig a Dunajcsik Mátyás egyre növekvő érdeklődési körnek bizonyult minden életkorú és foglalkozású ember számára. Ezeken az oldalakon a Dunajcsik Mátyás eredetébe, fejlődésébe és jövőbeli perspektíváiba fogunk mélyedni, hogy jobban megértsük a jelenlegi kontextusban való fontosságát. Emellett elemezzük a Dunajcsik Mátyás körül létező különféle megközelítéseket és véleményeket, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a ma oly aktuális témáról. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedező és elmélkedő utazáson a Dunajcsik Mátyás-ről!
Dunajcsik Mátyás | |
![]() | |
Született | 1983. december 9. (41 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (esztétika, francia nyelv és irodalom) |
Kitüntetései |
|
Dunajcsik Mátyás (Budapest, 1983. december 9. –) magyar költő, író, műfordító, kritikus, kulturális menedzser.
Édesapja mérnök, édesanyja gyógypedagógus volt. Testvére Dunajcsik (Maxigas) Péter szociológus, egyetemi oktató. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem portugál és összehasonlító irodalomtörténet szakán kezdte, diplomát végül esztétika–francia szakon szerzett.[1]
A 2000-es évek elején kezdett rendszeresen irodalmi folyóiratokban publikálni, azóta versei, prózai munkái, műfordításai és kritikái többek között a Holmi, az Élet és Irodalom, a Jelenkor, a Kalligram, a Nagyvilág, az Árgus, a Puskin utca, a Parnasszus, a Kortárs, a Magyar Narancs folyóiratokban, illetve a Litera.hu és a Prae.hu internetes portálokon jelentek meg. Tagja a fiatal lírikusokat tömörítő Telep Csoportnak, valamint alapító tagja a Horizont Kutató Intézetnek.
Esszéinek gyakori témája Marcel Proust és Thomas Mann művészete, valamint Velence esztétikai-szellemtörténeti szerepe a világirodalomban, kritikusként különös figyelmet szentel az 1980-as években született fiatal írógeneráció tagjainak, illetve a magyar irodalom nagyobb tekintélyű, kanonikus alakjainak. Az utóbbiak műveit a rendszerváltás után eszmélő olvasógeneráció szempontjából igyekszik újraértékelni. Fordítóként főleg klasszikus francia irodalmat és kortárs francia-belga szerzők műveit ülteti át magyarra.
2008-ban a VIII. Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján képviselte Magyarországot Repülési kézikönyv című kötetével a XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Másokkal együtt a Libri Kiadó alapítója, első szépirodalmi főszerkesztője.[1]
2014-ben kivándorolt Reykjavíkba, később Drezdában irodalmi és művészeti fesztiválokon dolgozott. 2023-ban Berlinben élt és a Berlini Művészeti Akadémia programirodájának munkatársa volt.[1]
Melegségéről elsőként a Kalligram folyóirat 2007. februári számában[2] nyilatkozott; később első kötete illusztrátorával való élettársi kapcsolatát nyíltan vállalta a Mások 2007 júliusi számában[3]