A következő cikkben részletesen megvizsgáljuk a Csathó Kálmán-et, amely téma az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitát váltott ki. Történelmi eredetétől a mai társadalomban betöltött relevanciájáig elemezzük a különböző területekre gyakorolt hatását és az emberek mindennapi életére gyakorolt hatását. Különböző szempontok és szakértői vélemények segítségével igyekszünk megvilágítani a Csathó Kálmán-et, és teljes és kiegyensúlyozott képet nyújtani az olvasónak erről a ma oly aktuális témáról.
Csathó Kálmán | |
![]() | |
1930 körül | |
Született | 1881. október 13.[1][2] Budapest[3] |
Elhunyt | 1964. február 4. (82 évesen)[4] Budapest[3] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Aczél Ilona (1911. június 19. – 1940. március 5.) |
Szülei | Csathó Ferenc |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Corvin-koszorú (1930) |
Sírhelye | Farkasréti temető (46/7-1-46)[5] |
Írói pályafutása | |
Jellemző műfajok | dráma |
Alkotói évei | 1916–1962 |
Hatottak rá | Herczeg Ferenc |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Csathó Kálmán témájú médiaállományokat. | |
Csíkdelnei Csathó Kálmán Jenő (Budapest, 1881. október 13. – Budapest, 1964. február 4.) magyar író, színházi rendező, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Felesége Aczél Ilona színésznő volt.
A nemesi származású csíkdelnei Csathó család sarja.[6] Apja, csíkdelnei Csathó Ferenc (1845–1928) valóságos belső titkos tanácsos, a budapesti királyi ítélőtábla elnöke, a Ferenc József-rend nagykeresztese,[7] anyja, nemes Pallay Etelka (1847–1929) volt.[8] Apai nagyszülei csíkdelnei Csathó Gábor (1802–1869), nagyváradi polgár, és Szilágyi Mária (1811–1873) voltak. Anyai nagyszülei nemes Pallay János (1817–1879), Bihar vármegye tiszti főügyésze, gyulai királyi közjegyző, és gyulafalvi Bulyovszky Mária (1819–1901) voltak. Féltestvére, csíkdelnei Csathó Gabriella, hegyeshalmi Halászy Jenő (1856–1918) földbirtokosnak a neje volt, aki Csathó Ferenc első nejétől, Szikszay Jeanette-től (1846–1879) született.[9]
Jogi egyetemet végzett Budapesten, majd Berlinben színházi tanulmányokat folytatott. 1906-ban, amikor visszatért Magyarországra, tisztviselőként dolgozott a kultuszminisztériumban. Párizsba ment tanulmányútra állami ösztöndíjjal, majd 1909-től Budapesten a Nemzeti Színháznál dolgozott először mint rendező, majd 1919-től mint főrendező. 1911. június 19-én, Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot Aczél Ilona színésznővel.[10] 1936-tól a Kisfaludy Társaság másodelnöke. 1940-ben a Magyar Színház és az Andrássy úti Színház igazgatója lett. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt 1933–1949 között, tagságát 1989-ben posztumusz állították vissza.
Sírja a Farkasréti temetőben található (46/7. parcella, 1-46).
„Lévai film Bemutató: 1940. január 29. Décsi Filmszínház, Budapest, VI. Teréz krt. 30. A legmodernebb magyar mozi. Írta: Csathó Kálmán Zene és versek: Kemény Egon Rendezte: Ráthonyi Ákos Főszereplők: Somlay Artur, Vizváry Mariska, Szörényi Éva, Jávor Pál, Dénes György, Hidvéghy Valéria, Petheő Attila, Bihary József, Földényi László Operatőr: Vass Károly Díszlet: Kokas Klára”
A film Csathó Kálmán nagy sikerű regényének megfilmesített változata, ezt megelőzően a Vígszínház mutatta be.[11]