A Clinton Davisson olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Széles körével és a társadalomra gyakorolt hatásával ez a kérdés heves vitákat váltott ki a médiában és a nyilvánosságban egyaránt. A kezdetektől a jelenlegi hatásig a Clinton Davisson kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben, egyénekre és közösségekre egyaránt hatással. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Clinton Davisson különböző aspektusait, elemezve hatását, következményeit és lehetséges megoldásait.
Clinton Davisson | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1881. október 22. Bloomington |
Elhunyt | 1958. február 1. (76 évesen) Charlottesville |
Ismeretes mint |
|
Házastárs | Charlotte Sara Richardson |
Iskolái |
|
Szakmai kitüntetések | |
| |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Clinton Davisson témájú médiaállományokat. |
Clinton Joseph Davisson (Bloomington, Illinois; 1881. október 22. – Charlottesville, Virginia, 1958. február 1. ) Nobel-díjas amerikai fizikus. Nobel-díját George Paget Thomsonnal megosztva az elektrondiffrakció felfedezéséért kapta.
Clinton Joseph Davisson 1881. október 22-én született az Illinois állambeli Bloomingtonban, Joseph Davisson és Mary Calvert gyermekeként. 1902-ben, középiskolai tanulmányai befejezése után a Chicagói Egyetem matematika-fizika szakára iratkozott be, tanulmányait azonban egy év után anyagi okok miatt meg kellett szakítania, ekkor a bloomingtoni telefontársaságnál vállalt állást. Tanulmányait a Princetoni Egyetemen folytatta, ahol 1911-ben kapta meg a Ph.D. tudományos fokozatot a fizikában. Még ugyanezen évben megnősült.
1937-ben fizikai Nobel-díjjal tüntették ki az elektrondiffrakció jelenségének felfedezéséért. A Nobel-díjat megosztva kapták George Paget Thomson angol fizikussal, aki Davissontól függetlenül, vele párhuzamosan folytatott munkásságával jutott eredményre.
Clinton Davisson a fizikatörténet e fontos kísérletét Lester Germer amerikai fizikussal végezte el 1927-ben, ezzel igazolva a de Broglie-hipotézist, mely szerint az anyagi részecskék (például az elektronok) hullámtulajdonsággal rendelkeznek. Ez a Davisson–Germer-kísérlet fontos lépés volt a kvantummechanikai elvek és a Schrödinger-egyenlet létrejöttében.