A Cikória téma az évek során sok ember figyelmét felkeltette. Jelentős eseményekben és tényekben gazdag történelmével a Cikória kitörölhetetlen nyomot hagyott a társadalomban, és számtalan elmélkedést és vitát generált. A Cikória eredetétől a mai relevanciájáig szakértők és rajongók tanulmányozásának, elemzésének és csodálatának tárgya volt. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Cikória különböző aspektusait, a különböző területekre gyakorolt hatásait és az emberek mindennapi életére gyakorolt hatását.
Cikória | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Cichorium intybus var. foliosum | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Cikória témájú kategóriát. |
A cikória (Cichorium intybus var. foliosum) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó mezei katáng (Cichorium intybus) nemesített változata. Egyes fajtáit levelükért termesztik, a gyökércikória fajtacsoport fajtáinak gyökeréből kávépótlót[1] készítenek.[2] Egyike a legősibb zöldségféléknek.
Őse a gyomként ismert mezei katáng, amelynek virágzatát forrázva gyógynövényként használják. Ebből alakultak ki a gyökeréért (pótkávénak) termesztett és a leveléért salátának termesztett változatok. Ősi alakja Európában, Afrika északi részén és Ázsiában elterjedt. Már az ókorban a görögök és rómaiak is ismerték vad és termesztett változatát is. Ma Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban és Olaszországban jól ismert. Hazánkban is termesztik, főleg takarmányozásra és pótkávénak.[2]
Általában az alábbi fajtacsoportokat különböztetik meg:
Az újabb kutatások szerint csak három fajtacsoport különböztethető meg.[3]
A cikória értékes zöldségnövény. Jól segíti az emésztést, sok ásványi sót, emészthető rostokat, meszet és foszfort tartalmaz. Karotin- (A-vitamin-) tartalma alig valamivel kevesebb a sárgarépáénál.[4] Jelentős jódforrás. Inulintartalmára most figyelnek fel, amelynek kedvező hatása lehet a probiotikus bélflórára.[5]
A nyáron termesztett növényeket október-november (amikor már tartósan alacsony a hőmérséklet) során felszedjük és a levélzetet a gyökér felső részétől 2 cm-re levágjuk és szorosan egymás mellé függőlegesen a hajtató edényben elhelyezzük egy kevés földben, és körülbelül 2 cm földréteggel borítjuk. A hajtatáshoz homokot is használhatunk. Mind a földnek, mind a homoknak kellően nedvesnek kell lennie a hajtatás alatt, de közben nem locsolhatjuk, ezért ezt még az ültetés előtt tegyük meg.[6]