A Catherine Spaak témája az elmúlt években nagy érdeklődést és hatást váltott ki a társadalomban. Megjelenése óta a Catherine Spaak vita, tanulmányozás és elemzés tárgya különböző területeken, legyen szó a politikáról, a kultúráról, a tudományról vagy a technológiáról. A Catherine Spaak-nek sikerült megragadnia a szakértők és a nagyközönség figyelmét, és sokféle véleményt és álláspontot generált jelentésével, következményeivel és a társadalomra gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Catherine Spaak hatását és jelentését különböző kontextusokban, meghatározva trendjeit és lehetséges jövőbeli előrejelzéseit.
Catherine Spaak | |
![]() | |
Született | 1945. április 3.[1][2][3] Boulogne-Billancourt[4] |
Elhunyt | 2022. április 17. (77 évesen)[5] Róma |
Állampolgársága | |
Élettársa | |
Gyermekei | két gyermek |
Szülei | Claudie Clèves Charles Spaak |
Foglalkozása | |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1959–2020 |
Műfajok | popzene |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Catherine Spaak témájú médiaállományokat. | |
Catherine Spaak (Boulogne-Billancourt, 1945. április 3. – Róma, 2022. április 17.) belga–olasz színésznő és énekesnő.
Elsősorban Olaszországban tevékenykedett és olasz filmekben nyújtotta legismertebb alakításait.
Catherine Spaak Franciaország Île-de-France régiójában, az Hauts-de-Seine département legnagyobb lélekszámú városának számító Boulogne-Billancourt-ban született. Pályája legnagyobb részét azonban Olaszországban töltötte, ahol már tizenévesen korosztályának egyik énekes- illetve színészsztárja lett: 15 és 18 éves kora között nem kevesebb, mint tucatnyi filmben kapott főszerepet. Karrierje formálódásában sok része volt annak is, hogy édesapja forgatókönyvíró volt (egyúttal, nem mellesleg Paul-Henri Spaak belga miniszterelnök fivére is).
Énekesnőként a yé-yé műfaj egyik jelentős olaszországi képviselője lett, hasonló szerepet töltött be az olasz könnyűzenei életben, mint Franciaországban Françoise Hardy; utóbbinak néhány számát ő maga is lemezre énekelte.
Családja meggyőződéses antiklerikális volt, ennek ellenére ő maga 18 évesen úgy döntött, hogy felveszi a katolikus vallást. Később mégis elhagyta a katolicizmust, buddhista vallásúnak tartotta magát.
Legjelentősebb szerepeit az alábbi olasz filmklasszikusokban kapta:
Később műsorvezetője volt a RAI több televíziós show-műsorának is, valamint néhány könyvet is megjelentetett olaszul. 2011-ben szerepet kapott a BBC egyik minisorozatában is.