A mai világban a Bubics Zsigmond számos területen érdekes és vita tárgyává vált. A politikától a populáris kultúráig a Bubics Zsigmond sok ember figyelmét felkeltette, és mindenféle véleményt és nézőpontot generált. Akár a mai társadalomban betöltött relevanciája, akár a történelemre gyakorolt hatása miatt, a Bubics Zsigmond feltárásra és elemzésre érdemes témaként pozicionálta magát. Ebben a cikkben elmélyülünk a Bubics Zsigmond lenyűgöző világában, és megvizsgáljuk az emberi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
Bubics Zsigmond | |||
![]() | |||
Született | 1821. március 11.[1][2][3][4] Ozora[1] | ||
Elhunyt | Baden bei Wien[1] | ||
Állampolgársága | osztrák–magyar | ||
Foglalkozása |
| ||
Tisztsége | kassai latin katolikus püspök (1887. május 30. – ) | ||
kassai püspök | |||
![]() | |||
Vallása | római katolikus egyház | ||
Pappá szentelés | 1844. július 22. Győr | ||
Püspökké szentelés | 1887. november 20. Nagyvárad | ||
Szentelők |
| ||
Hivatal | Kassai püspök | ||
Hivatali idő | 1887–1907 | ||
Elődje | Schuster Konstantin | ||
Utódja | Fischer-Colbrie Ágoston | ||
Szentelt püspökök | |||
| |||
Társszentelt püspökök | |||
| |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Bubics Zsigmond témájú médiaállományokat. | |||
Bubics Zsigmond (Ozora, 1821. március 11. – Baden bei Wien, 1907. május 21. vagy 1907. május 22.) katolikus pap, kassai püspök,[5] művészettörténész, történész. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1893; tiszteletbeli 1900).[5]
Bubics Ede vízépítőmérnök (1818–1884) testvére.
Bubics Mihály (Esterházy herceg tiszttartója) és nemes Thanhoffer Anna fia. Előbb Magyaróváron, majd Sopronban és Győrött tanult, utóbbi helyen kezdte teológiai tanulmányait, majd 1841-től a bécsi Pázmáneumban folytatta. 1844. július 22-én szentelték pappá Győrött. Egy évig Magyaróváron segédlelkészkedett, azután 1846-tól az Augustineumban három évet töltött.[5]
A hittudományi szigorlat letétele után a győri szemináriumban rövid ideig segédtanárként működött. Esterházy Pál herceg a szabadságharc idején, 1849-ben meghívta fiai nevelőjének. Közel tizenkét évig nevelősködött, ez idő alatt tanítványaival többször utazott külföldre: 1853-ban Angliában, 1856-ban Németországban járt, azután Olaszországban, ahol a festészetet tanulmányozta. 1867-ben győri szentszéki ülnök, 1871-ben címzetes monostori apát lett. 1879-ben Esterházy herceg kinevezte rátóti préposttá, a következő évben meghívták Nagyváradra szemináriumi rektornak. 1884-ben országgyűlési képviselőnek választották meg, ebben az időben az Esterházy-javak zárgondnokaként is működött.[5]
1887. május 30-án kassai püspökké nevezték ki. Pápai megerősítést szeptember 16-án nyert; november 22-én szentelte püspökké Nagyváradon Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök, Mihail Pavel nagyváradi görögkatolikus püspök és Johann Baptist Nogáll nagyváradi segédpüspök segédletével.[5]
Rendezte és hazánkba visszahozta az Esterházyak bécsi képtárát. Több hónapon át dolgozott a Nemzeti Múzeum Könyvtárában és az Egyetemi Könyvtárban, ahol a képek és metszetek rendezésével foglalkozott. Tájképeket és csendéleteket festett. Képgyűjteményét a kassai múzeumnak, iparművészeti tárgyait a Magyar Iparművészeti Múzeumnak adományozta.[5]
Levelezett Bécsből az Archeológiai Értesítőbe (1869). Cikkei: A Nemzeti Múzeum fa- és rézmetszetei (Uo. XI. és Magyar Könyvszemle, 1877); Forgácskák a magyar nemzet történetéhez (Archeológiai Értesítő, XII.); Buda két százados ostroma történetéhez (Századok, 1884).
Előde: Schuster Konstantin |
Kassai püspök 1887–1907 |
Utóda: Fischer-Colbrie Ágoston |