A mai világban a Beylerbeyi palota olyan téma, amely soha nem látott aktualitást kapott. Hatása a mindennapi élet minden területére kiterjed, a politikától a populáris kultúráig, a technológián és a társadalomon keresztül. Az idő múlásával a Beylerbeyi palota olyan jelenséggé vált, amely nem különbözteti meg a határokat és a korlátokat, mivel hatása minden típusú összefüggésen és valóságon áthatol. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Beylerbeyi palota számos aspektusát, elemezve a mindennapi élet különböző területein gyakorolt hatásait és következményeit.
Beylerbeyi palota | |
![]() | |
A Beylerbeyi palota a Boszporusz partján | |
Település | Üsküdar |
Építési adatok | |
Építés éve | 1829 (fából) 1861–1865 (mai épület) |
Építési stílus | barokk |
Tervező | Sarkis Balyan (mai épület) |
Építész(ek) | Balyan family |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület |
|
Tulajdonos | Abdul-Aziz |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Beylerbeyi palota weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Beylerbeyi palota témájú médiaállományokat. | |
A Beylerbeyi palota a török szultánok nyári rezidenciája Isztambulban, a Július 15. vértanúinak hídja lábánál, az ázsiai oldalon. Eredetileg 1829-ben II. Mahmud szultán építtette fából, ezt később 1861-ben Abdul-Aziz szultán lebontatta és Sarkis Balyannal terveztette meg a mai, barokk stílusú palotát, mely 1865-ben készült el. Bár a belső tér a hagyományos török házak elrendezését mutatja, a díszítés és a belsőépítészet terén keverednek a keleti és nyugati hatások. A kristálycsillárok, francia órák, japán, francia, kínai és török porcelánvázák mellett tökéletesen megférnek a hagyományos török szőnyegek és kilimek is.[1]
A palotának több királyi látogatója is volt, itt szállt meg például Eugénia francia császárné, III. Napóleon felesége, útban a Szuezi-csatorna megnyitójára; de járt itt a VIII. Eduárd walesi herceg, az Egyesült Királyság későbbi uralkodója is.
Beylerbeyiben raboskodott hat évet II. Abdul-Hamid szultán, miután megfosztották a trónjától.