Barlangi medve

A mai világban a Barlangi medve olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra, a gazdaságra, a környezetre vagy a kultúrára gyakorolt ​​hatása miatt, a Barlangi medve felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét. Mivel továbbra is kulcsszerepet játszik életünkben, kulcsfontosságú, hogy teljes mértékben feltárjuk különböző aspektusait, és megértsük, hogyan alakítja jelenünket és jövőnket. Ebben a cikkben elmélyülünk a Barlangi medve lenyűgöző világában, és feltárjuk számos oldalát, az eredetétől a lehetséges jövőbeli következményekig.

Barlangi medve
Evolúciós időszak: 0,30–0,024 Ma
↓
Csontváz a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban
Csontváz a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Medvefélék (Ursidae)
Alcsalád: Ursinae
Nem: Ursus
Faj: U. spelaeus
Tudományos név
Ursus spelaeus
Rosenmüller, 1794
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barlangi medve témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barlangi medve témájú médiaállományokat és Barlangi medve témájú kategóriát.

A barlangi medve legtovább élt alfajának, az Ursus ingressusnak a rekonstrukciója a Celjei Regionális Múzeumban

A barlangi medve (Ursus spelaeus) a medvefélék családjának egy kihalt faja, amely kb. 250-300 000 éve jelent meg a pleisztocén kori Európában és a legutóbbi jégkorszak, a Würm-glaciális végével tűnt el, mintegy 24 000 éve.

Leírása

A jégkorszak emberének kortársa volt. Elnevezése onnan származik, hogy csontjait főleg európai barlangokban találták meg igen nagy számban: Nyugat-Európától egészen a Fekete- és Kaszpi-tenger mellékéig, például Magyarországhoz legközelebb Romániában, Bihar megyében, a Mézgedi-cseppkőbarlangban. A szintén Bihar-megyében, Kiskoh községben található Medve-barlangban ugyancsak számos barlangi medve csontmaradványt találtak, sőt egy példány teljes csontváza is épségben megmaradt. Mindez arra utal, hogy több időt tölthetett barlangokban, mint a mai barna medve, amely csak a téli álom időszakára keresi fel a földkéreg üregeit.

A barlangi medvék több vonása különbözött a mai barna medvékétől:

  • mintegy harmadával voltak nagyobbak nála (kb. akkorák, mint a mai észak-amerikai kodiak-medvék), tömegük 225–700 kg között lehetett;
  • a testükhöz képest nagyobb fejük volt, domború homlokkal;
  • végtagjaik rövidebbek és vaskosabbak voltak.

A barna medvékhez hasonlóan mindenevők lehettek: vagyis főleg különféle növényekkel, bogyókkal táplálkozhattak, de ha szerét ejthették, akkor nem vetették meg a húst sem. Maximális életkoruk 20 év körül lehetett.

Az Alpok magasabb vidékein és a németországi Harz hegységben helyileg kialakult, törpe változatainak csontmaradványait találták meg.

Kihalásuk okai vitatottak: egyrészt sok ép csontvázat találtak, ami arra utal, hogy többségük természetes halállal pusztult el; másrészt pedig valószínűsíthető, hogy az akkori emberek vadásztak rájuk. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.)

Némely régészeti leletekből az is kitűnik, hogy egyes jégkorszaki népcsoportok totemállatukként tisztelték: vagyis kegyhelyeket állítottak fel számukra.

2017-ben az év ősmaradványának választották, legyőzve a Parascutella nevű miocén kori tengeri sünt, és a balatoni kecskeköröm, tudományos nevén Congeria ungulacaprae nevű pannónia kagylót.[1]

Származása, alfajai

A barlangi medve és a modern barnamedve közös őse a mintegy 5,3 millió évvel ezelőttől 100.000 évvel ezelőttig az északi féltekén élt etruszk medve (Ursus etruscus) volt.[2][3][4] Az utolsó közös őseik 1,2 – 1,4 millió évvel ezelőttig élhettek.[5] A barlangi medve közvetlen őse valószínűleg az európai pleisztocén kori Ursus deningeri volt.[6][7]

Európában három alfaja alakult ki, az Ursus ladinicus és az Ursus eremus Közép-Európában és az Ursus s. spelaeus Nyugat-Európában. Egy negyedik, lényegesen nagyobb méretű alfaj, az Ursus ingressus Ázsiában alakult ki és onnan terjeszkedett el Európában is. Az Ursus ladinicus élt valószínűleg a legmagasabban, 1200 – 2800 méter magasan az Alpokban, a legnagyobb testű állat, az Ursus ingressus csak 1700 méter alatt élt meg. Valószínűleg ez az alfaj pusztult ki utoljára, mintegy 30 000 évvel ezelőtt.[8] Számos példányának csontvázát találták meg a szlovéniai Potočka-barlangban.

Magyarországi előfordulásai

Magyarországon az érdi Fundoklia-völgyben az őskori vadászat eredménye 95%-ban barlangi medve volt,[9] de számos más hazai lelőhelyről előkerültek a maradványai.

Képek

Jegyzetek

  1. ↑ Ötéves az Év ősmaradványa program (magyar nyelven). Greenfo. (Hozzáférés: 2021. november 13.)
  2. ↑ Kurtén, B.. The Cave Bear Story: Life and death of a vanished animal. New York, NY: Columbia University Press (1976) 
  3. ↑ (2000) „Der Höhlenbär. Species 4”, Stuttgart, DE, Kiadó: Thorbecke Verlag. 
  4. ↑ Les grands mammiferes Plio-Pleistocenes d'Europe. Paris, FR: Masson, 167–177. o. (1996) 
  5. ↑ Loreille, O. (2001). „Ancient DNA analysis reveals divergence of the cave bear, Ursus spelaeus, and brown bear, Ursus arctos, lineages”. Current Biology 11 (3), 200–203. o. DOI:10.1016/S0960-9822(01)00046-X. PMID 11231157. 
  6. ↑ Stuart, A. J..szerk.: Turner, C.: The Early Middle Pleistocene in Europe. Rotterdam: A. A. Balkema, 9–24. o. (1996) 
  7. ↑ (1999) „Mittelpleistozäne Säugetierfaunen aus Mitteleuropa – der Versuch einer biostratigraphischen Zuordnung”. Kaupia 9, 53–112. o. 
  8. ↑ Tájékoztató táblák a Celjei Regionális Múzeumban (lefényképezve)
  9. ↑ Gáboriné Csánk Judit: Az ősember Magyarországon

Források

További információk