Balkárok | |
Teljes lélekszám | |
85 000 | |
Régiók | |
Oroszország (Déli Szövetségi Terület) | |
Nyelvek | |
a karacsaj-balkári balkári nyelvjárása, orosz | |
Vallások | |
Túlnyomórészt szunnita muzulmánok, kisebb részük orosz ortodox | |
Rokon népcsoportok | |
más türkök | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Balkárok témájú médiaállományokat. |
A balkárok (karacsaj-balkárul: egyes szám. алан , többes szám аланла ) a kaukázusi régióban élő türk nép, a Kabardin-Balkár Köztársaság róluk kapta a nevét.
Kabardino-Balkária orosz köztársaságaiban nagyjából 105 000 balkár élt 2002-ben.
Nyelvük a türk nyelvcsalád északnyugati ágának ponto-kaszpi alágához tartozik. Közel áll a kaukázusi tatárhoz és a kumikhoz. Létezik egy olyan felfogás is, mely szerint a balkárok a bolgár-törökök itt maradt ága. A többiek a hunok nyugatra történő vándorlásával a 4. század elején a Kaukázushoz költöztek.
A 19–20. század fordulóján a balkárok egy kis csoportja Törökországba és Szíriába emigrált.
Állítólag a balkár kifejezés a bolgár vagy bulgár elnevezéséből származik, s eszerint a balkárok bolgár-türk származásúak, akik az onogurok területén és Nagy-Bulgáriában éltek. A balkárok a Kaukázusnál maradtak vagy a Volga középső részéhez vándoroltak.
1944-ben Sztálin azzal vádolta meg a Kabardino-Balkáriában élő balkárokat, hogy szövetséget kötöttek a náci Németországgal, és a terület teljes lakosságát deportálta. A területet átnevezték Kabardin Autonóm SzSzK-ra. Ezt a nevet 1957-ig viselte, mikor a balkár népességnek engedélyezték, hogy visszatérjenek erre a területre.
Nemzetközi katalógusok |
---|