Napjainkban a Nanajok olyan téma, amely világszerte sok ember figyelmét felkeltette. A társadalom és a technológia gyors fejlődésével a Nanajok példátlan jelentőségűvé vált a mindennapi életben. Akár személyes, akár szakmai, akár társadalmi szinten, a Nanajok állandó vita tárgyává vált, sokféle véleményt és heves vitát generálva. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Nanajok-et, annak eredetétől a társadalomra gyakorolt jelenlegi hatásáig. Elemezzük a témával kapcsolatos különböző nézőpontokat és véleményeket azzal a céllal, hogy átfogó és kiegyensúlyozott képet adjunk a Nanajok-ről.
A nanajok egy mandzsu-tunguz nyelvcsaládhoz tartozó népcsoport, amely a távol-keleten, az Amur folyó mentén él.
A nanaj nép létszáma az ezredfordulón körülbelül mindössze 10–12 ezer fő lehetett, de Kína északkeleti területein is élnek nanaj népcsoportok, ottani elnevezésük hezshe, és körülbelül négyezren lehetnek. Többségük a Habarovszktól északra lévő területen található, más déli tunguz kis népek szomszédságában, mint az orocsok, udegék és orokok.
A nanajokat, amikor a 19. század második felében megjelentek a szakirodalomban, még gold néven nevezték, és több kutató járt közöttük, mint például Pjotr Polikarpovics Simkevics (1896), Leopold von Schrenck (1899).
A nanajok között a 20. század elején a magyar Baráthosi Balogh Benedek és Vlagyimir Arszenyjev gyűjtött értékes folklóranyagot és tárgyakat. 1946–49 között, majd az 1960-as évektől a moszkvai és leningrádi kutatók közül többen is végeztek gyűjtést a nanajok etnográfiájáról. Egy helyi kutató, Jevdokija Alekszandrovna Gajer pedig a sámánságot belülről nézve írta le.
A legújabb kutatások eredményeként ma már világos, hogy a nanaj sámánok között három kategória különböztethető meg az általuk elvégzett feladatoknak megfelelően:
A magyar etnológiatörténetben külön fejezet Baráthosi Balogh Benedek munkássága, aki a 20. század elején több alkalommal is járt a távol-keleti területeken, és kitűnő anyagot gyűjtött a nanajok és a szomszédos népek körében.