Bérczy Károly

A Bérczy Károly témája ma az egyik leglenyűgözőbb és legérdekesebb téma. A Bérczy Károly már évek óta felkelti a szakértők és a rajongók figyelmét, végtelen vitákat és elméleteket generálva jelentésével és relevanciájával kapcsolatban. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Bérczy Károly-hez kapcsolódó legfontosabb szempontokat, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig. Részletes elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt a rejtélyes témát, és teljesebb és világosabb képet adunk annak fontosságáról a mai világban.

Bérczy Károly
SzületettStand Károly
1821. március 2.
Balassagyarmat
Elhunyt1867. december 11. (46 évesen)
Pest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaíró, költő, újságíró, műfordító, szerkesztő
A Wikimédia Commons tartalmaz Bérczy Károly témájú médiaállományokat.

Bérczy Károly (eredeti neve: Stand Károly) (Balassagyarmat, 1821. március 2. – Pest, 1867. december 11.) magyar író, költő, újságíró, műfordító, szerkesztő, a márciusi ifjak egyike,[1] a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1859).

Életpályája

Édesapja Bérczy János volt.[2]

Bérczy Károly fiatalon

Jogász végzettségével a Helytartótanács munkatársaként fogalmazó volt 1842–1849 között, így 1847-től Széchenyi István irányításával dolgozott a közlekedési osztályon, ahol gróf Széchenyi István oldalán teljesített titkári szolgálatot. Betegsége miatt megvált a hivataltól és újságíró lett.

1846-ban tagja volt a Tízek Társaságának. Részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. 1854-től a Politikai Újdonságok főmunkatársa volt. Előbb a Pesti Napló külpolitika rovatát vezette, majd ő indította meg 1857. január 15-én az első magyar nyelvű sportlapot, Lapok a lovászat és vadászat köréből címmel. (A lap címe 1858-tól 1918-ig Vadász és Versenylap volt.) Német vonatkozású vadászati szótárt is publikált. Madách Imréről, akinek barátja volt, Bérczy írta meg az első életrajzot. 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1862-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak. 1867-ben nemességet kapott.

Munkássága

Madách Imre barátja és első életrajzírója volt.[3] Amikor az akadémia 1863-ban tagjává választotta Madáchot, akkor a A nőről, különösen aesthetikai szempontból[4] című székfoglaló értekezésének kéziratát Bérczy Károly olvasta fel, mivel Madách ekkor már súlyos beteg volt.[5] Bérczy lírája szentmentális: gyakori témája a halálvágy, a természetbe menekülés, a sorsszerűség. Gazdag szépirodalmi hagyatékából kiemelkednek műfordításai. Főleg Dickens műveit fordította és Puskin Anyegin című művét 1866-tól az ő fordítása népszerűsítette.[6]

Művei

Jegyzetek

  1. ↑ A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig - Márciusi ifjak, mek.oszk.hu
  2. ↑ Leblancné Kelemen Mária: Adalékok a reformkori Nógrád megye egészségügyi helyzetéről, Bérczy János főorvos munkásságáról Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, orvostortenet.hu
  3. ↑ Madácsy Piroska: Újabb adalékok Bérczyről és Madáchról Archiválva 2018. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben, madach.hu
  4. ↑ Madách Imre: A nőről, különösen esztétikai szempontból Székfoglaló értekezés az Akadémián, madach.hu
  5. ↑ MADÁCH IMRE (1823–1864), mek.oszk.hu
  6. ↑ Gyergyai Albert: Bérczy Károly, epa.oszk.hu

Források

További információk