A mai világban a Andranik Ozanján olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár történelmi, társadalmi, technológiai vagy tudományos kontextusban beszélünk a Andranik Ozanján-ről, hatása és jelentősége tagadhatatlan. Az elmúlt évtizedekben a Andranik Ozanján iránti érdeklődés exponenciálisan nőtt, ami a következmények és következmények részletesebb elemzéséhez és megvitatásához vezetett. A kezdetektől a jövőig a Andranik Ozanján olyan téma, amely szenvedélyes vitákat és ellentmondásos véleményeket vált ki, ezért tanulmányozása elengedhetetlen a minket körülvevő világ megértéséhez. Ebben a cikkben a Andranik Ozanján különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a fontos témáról.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Andranik Ozanján | |
![]() | |
Született | 1865. február 25.[1][2][3] Şebinkarahisar[2][3] |
Elhunyt | 1927. augusztus 31. (62 évesen)[1][2][3] |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Lista
|
Sírhelye |
|
![]() | |
Andranik Ozanján aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Andranik Ozanján témájú médiaállományokat. | |
Andranik Torosz Ozanján, vagy Zoravar Andranik, (örményül: Անդրանիկ Թորոս Օզանյան vagy Զորավար Անդրանիկ) (1865. február 25. – 1927. augusztus 31.) örmény tábornok és szabadságharcos, akit az örmények nemzeti hősként tisztelnek.
Şebinkarahisarban született, Giresun tartományban, közel Erzurumhoz. Fiatalkorában csatlakozott az örmény szabadságharcosokhoz, akik az Oszmán Birodalomtól való elszakadásért küzdöttek. Tagja lett az Örmény Forradalmi Szövetség pártnak is.
Andranik részt vett a balkáni háborúkban, 1912 és 1913 között, a bolgárok oldalán harcolt Garegin Dzseh parancsnok örmény különítményében. A törökök letartoztatták és börtönbe zárták Isztambulban, itt ismerkedett meg más örmény nacionalistákkal.
Az első világháborúban az oroszok oldalán harcolt az Oszmán Birodalom ellen, örmény szabadcsapatokat szervezett. Számos csatában részt vett (pl.:Van-tó melletti csata), bátran harcolt és stratégiai felkészültsége hírnevet szerzett neki. Megszervezte az örmények kimenekítését Kelet-Örményországba az Oszmán Birodalomból az örmény népirtás miatt.
Az Örmény Demokratikus Köztársaság megalapítása után sereget szervezett és a törökök ellen vonult. A Batumi-békeszerződést nem ismerte el, nem fogadta el az abban megállapított örmény-török határokat. A hegyekbe vonult csapataival és Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaságban küzdött tovább az azeriekkel együtt az oszmánokkal szemben.
1919 után nem akart részt venni az örmény politikai életben, az Örmény Demokratikus Köztársaság bukása után pedig az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, és Kalifornia államban, Fresnóban halt meg 1927-ben. Hamvait 1928-ban Párizsba szállították, majd 1999-ben tértek vissza Örményországba. Franciaországban és Örményországban is számos emlékművet állítottak fel a „dicsőséges örmény nemzeti hős” tiszteletére.