Alfredo Ottaviani

Ebben a cikkben a Alfredo Ottaviani témával foglalkozunk, amely különböző területeken nagy érdeklődést váltott ki. A Alfredo Ottaviani olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki a mai társadalomban, és jelentősége az elmúlt években egyre nő. Ezzel a cikkel a Alfredo Ottaviani-hez kapcsolódó különböző szempontok elemzésére törekszünk, átfogó képet adva erről a témáról. A kezdetektől a mai hatásig különböző nézőpontokat és véleményeket vizsgálunk meg, hogy teljes mértékben megértsük a Alfredo Ottaviani jelentőségét napjainkban.

Alfredo Ottaviani
Született1890. október 29.[1][2][3]
Róma
Elhunyt1979. augusztus 3. (88 évesen)[1][2][3]
Vatikán
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1979. augusztus 3.)
  • olasz (1890. október 29. – 1946. június 18.)
Foglalkozása
  • teológus
  • író
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • bíboros (1953. január 12. – 1968. január 8.)
  • Camerlengo of the Sacred College of Cardinals (1954–1958)
  • címzetes érsek (1962. április 5. – )
IskoláiRómai Pápai Szeminárium
Kitüntetései
  • honorary doctorate at the Laval University (1959)[4]
  • III. Károly rend nagykeresztje (1962)[5]
{{{hivatal}}}
Vallásarómai katolikus egyház
Szentelők
  • XXIII. János pápa (főszentelő)
  • Giuseppe Pizzardo (társszentelő)
  • Benedetto Aloisi Masella (társszentelő)
Alfredo Ottaviani aláírása
Alfredo Ottaviani aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfredo Ottaviani témájú médiaállományokat.

Alfredo Ottaviani (Róma, 1890. október 29. – Vatikán, 1979. augusztus 3.) a katolikus egyház kúriás bíborosa.

Életpályája

Tizenkét gyermekes pékcsalád legfiatalabb tagjaként született. Kánonjogot és teológiát tanult. 1916. március 18-án szentelték pappá Rómában. 1928 és 1929 között a Rendkívüli Ügyek Kongregációjának titkára volt. 1929. június 7-től pedig Gasparri bíboros-államtitkár legközelebbi munkatársa és helyettese lett.

1935. december 19-től a Szent Officium (ma Hittani Kongregáció) Assessorává nevezték ki. XII. Piusz pápa 1953. január 12-én bíborossá kreálta és a Santa Maria in Domnica templom címzetes bíborosa lett. Ugyanez év január 15-én pedig kinevezte a Szent Officium titkárhelyettesévé. 1959. november 7-én XXIII. János pápa a Szent Officium főtitkárává tette. 1961 és 1967 között a protodiakónus bíboros címet viselte. 1962. április 5-én Berrhoea címzetes bíborosa lett.

1963. június 21-én protodiakónus bíborosként ő hirdeti ki az új pápa – VI. Pál – megválasztását, majd ugyanebben az évben ő is koronázza meg a pápát. 1968. január 6-án az újonnan megalakult Hittani Kongregáció első prefektusa lett. 1979. augusztus 3-án halt meg a Vatikánban.

Magyarul megjelent művei

  • Az Ottaviani intervenció. Rövid kritikai tanulmány az új miserendről; bev. Anthony Cekada, ford. Alácsi Ervin János; Kapisztrán Szt. János, Bp., 2016

Források

  • Enrico Galavotti: Ottaviani, Alfredo (olasz nyelven). treccani.it. (Hozzáférés: 2024. március 22.)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ https://www.ulaval.ca/notre-universite/prix-et-distinctions/doctorats-honoris-causa-de-luniversite-laval/liste-complete-des-recipiendaires-de-1864-a-aujourdhui.html
  5. ↑ BOE-A-1962-19837