Zolnai Gyula

Ebben a cikkben a Zolnai Gyula témáját elemezzük és elmélyítjük. Az évek során a Zolnai Gyula sok ember tanulmányozásának és érdeklődésének tárgya volt különböző területeken. A pszichológiától a csillagászaton át a történelemen, az irodalomon és a szociológián keresztül a Zolnai Gyula visszatérő és releváns téma volt. Ebben a cikkben a Zolnai Gyula különböző aspektusait szeretnénk feltárni, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig. Elemezzük a kultúrára, a tudományra, a művészetre és a mindennapi életre gyakorolt ​​hatását, igyekszünk mélyen és teljes mértékben megérteni jelentőségét a mai világban.

Zolnai Gyula
Zolnai Gyula 1923
Zolnai Gyula 1923
SzületettTömlő Gyula
1862. december 3.
Nagysomkút
Elhunyt1949. december 24. (87 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Gyermekei
Foglalkozása
  • nyelvész
  • finnugrista
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1887)
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[1]

Zolnai Gyula, 1888-ig Tömlő Gyula,[2] írói álneve Somkuti (Nagysomkút, 1862. december 3. – Budapest, 1949. december 24.)[3][4] magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1897, r. 1924, t. 1945). Zolnai Béla (1890–1969) irodalomtörténész, nyelvesztéta és Zolnai Klára (1892–1945) könyvtáros, bibliográfus apja.

Életútja

Édesapja Tömlő János. Anyai ágon az erdélyi örmény Retezár család leszármazottja, édesanyja Retezár Erzsébet.[5] Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol magyar–latin szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd gimnáziumokban tanított, Egerben (1887–88), Székesfehérvárott (1888–93) és Budapesten (1894–1906). 1895-ben a magyar nyelvtudomány magántanárává habilitálták a Budapesti Tudományegyetemen. 1906-tól a kolozsvári, 1918-tól a pozsonyi, 1921-től a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a magyar nyelvtudomány és az összehasonlító finnugor nyelvészet nyilvános rendes tanára. 1930-ban, 68 éves korában vonult nyugalomba.

Felesége Szladits Ilona volt, Szladits Károly (1871–1956) jogász nővére.

Munkássága

1898-ban az MTA szótári bizottsága megbízta egy nagyszótár általános tervének elkészítésével és szerkesztésével; a szótár gyűjtőmunkáit 1906-ig vezette. 1905–06-ban a Magyar Nyelv társszerkesztője. Szerkesztette és kiadta a Szamota István által kezdett oklevélszótárt. A magyar nyelvtudomány több területén munkálkodott; főleg nyelvtörténettel, etimológiával, mondattannal foglalkozott, munkásságával a nyelvművelés ügyét is szolgálta. Számos finn költő verseit és Aleksis Kivi népi drámáját fordította magyar nyelvre. A finn irodalomból fordított verseit hetilapokban, antológiákban is közreadta.

Művei (válogatás)

Jegyzetek

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  2. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 74882/1888. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1888. év 11. oldal 18. sor
  3. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 2238/1949. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. október 30.)
  4. ↑ Gyászjelentése (1949). (Hozzáférés: 2021. október 30.)
  5. ↑ Retezár család
  6. ↑ A nyelvi differenciálódás.

Források

  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2315. o. ISBN 963-05-6807-1  
  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
  • Zolnai Gyula. Pécsi Egyetemi Almanach 1367–1999 (Hozzáférés: 2022. január 30.)

További információk

  • Klemm Antal: Zolnai Gyula (Magyar Nyelv, 1932)
  • Györke József: Zolnai Gyula. (Magyar Nyelv, 1942)
  • Sági István: Zolnai Gyula. (Magyar Nyelv, 1950. 3. sz.)