Mai cikkünkben a Zám Tibor-ről fogunk beszélni, amely téma az utóbbi időben különösen aktuális. A Zám Tibor téma, amely felkeltette a szakértők és a nagyközönség érdeklődését, vitákat és reflexiókat gerjeszt. Az évek során a Zám Tibor tanulmányozás, elemzés és viták tárgya volt, ami a fontosságának jobb megértéséhez és tudatosításához vezetett. Ebben a cikkben a Zám Tibor különböző aspektusait fogjuk feltárni, eredetétől és fejlődésétől a társadalomra gyakorolt hatásáig és a mai relevanciáig. Ezenkívül a Zám Tibor-ről különböző nézőpontokat és véleményeket fogunk megvizsgálni, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító áttekintést nyújtsunk erről a lenyűgöző témáról.
Zám Tibor | |
![]() | |
Bahget Iskander felvétele | |
Élete | |
Születési név | Nagy Tibor[1] Tihamér |
Született | 1929. július 5. Berettyóújfalu |
Elhunyt | 1984. április 24. (54 évesen) Budapest[Mj. 1][Mj. 2] |
Nemzetiség | magyar |
Szülei | Nagy G. Károly Szabó Mária |
Házastársa | Nagyné Kenyár Éva[2] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Zám Tibor témájú médiaállományokat. |
Zám Tibor, született Nagy Tibor Tihamér (Berettyóújfalu, 1929. július 5. – Budapest, 1984. április 24.) magyar író, tanár, szociográfus.
Nagy G. Károly községi írnok és Szabó Mária gyermekeként született. Az elemi iskoláit Ártándon – a születésével egy időben épült iskolában, a mai könyvtárban – végezte. Az 1947–48-as tanévben Debrecenben volt népi kollégista, majd 1948-ban a Debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetében szerzett népiskolai tanítói oklevelet. Ezt követően Biharkeresztesen dolgozott járási úttörőtitkárként, majd 1950–52-ben az Egri Pedagógia Főiskolán magyar–történelem szakon tanult. 1952–57-ben a Debreceni Agrártudományi Főiskolán volt tanársegéd, majd tanulmányi előadó. 1957–60-ig a Hortobágyon, Parádon és 1967–69-ig Biharkeresztesen tanított, 1960–65-ben a Debreceni Megyei Könyvtárban könyvtárosaként, 1969-től haláláig Kecskeméten a Forrás kiadónál dolgozott.
Pokoljárás című művét 1982. március 26-án bemutatta a Kecskeméti Katona József Színház. A darabot Sándor János állította színpadra, Tolnai Miklós (Jákó) Várkonyi Szilvia (Zsálya), Egyedi Klára (A nő - házmesterné, kardiológusnő, Tímea, ápolónő), Balogh Tamás (A férfi - szerelő, Zsolt, fődoki, főjogász, pszichiáter, hullavivő) szereposztással.[3]
1984. április 24-én hunyt el,[1] 54 éves korában. A Farkasréti temetőben május 10-én vettek tőle végső búcsút.[4]
Ártándon a közösségi ház és könyvtár viseli a nevét, Zám Tibor Községi Könyvtár néven,[5] amelyet 2009-ben vett fel. A könyvtár falán a szerző emléktáblája lett kihelyezve, melyen az író arcképe is látható. A könyvtárban Zám Tibor „életútja és munkássága” címmel állandó kiállítás látogatható.[6] Kecskeméten kihelyezett emléktábláját 2009. március 25-én avatták fel.[7][8] Az emléktábla sötét gránitból készült, 50x60 cm-es méretben.[9]