A mai világban a Yvette Guilbert olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A Yvette Guilbert megjelenése óta heves és szenvedélyes vitát váltott ki, ellentmondó véleményeket szült, és eszmecserét váltott ki, amely gazdagította a kulturális és társadalmi körképet. Mivel a Yvette Guilbert továbbra is visszhangzik a mai társadalomban, teljes mértékben fel kell tárni a jelenséggel kapcsolatos összes szempontot, az eredetétől a lehetséges jövőbeli következményekig. Ebben a cikkben elmélyülünk a Yvette Guilbert lenyűgöző világában, megvizsgáljuk annak számos oldalát, és panorámaképet kínálunk, hogy jobban megértsük életünkre gyakorolt hatását.
Yvette Guilbert | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1865. január 20.[1][2][3][4][5] Párizs 3. kerülete[6] |
Származás | francia |
Elhunyt | 1944. február 2. (79 évesen)[7][2] Aix-en-Provence[1] |
Sírhely | Père-Lachaise temető |
Pályafutás | |
Műfajok | sanzon |
Híres dal | Madame Arthur |
Hangszer | énekhang |
Hang | szoprán |
Díjak | a francia Becsületrend lovagja (1932) |
Tevékenység |
|
IPI-névazonosító |
|
![]() | |
Yvette Guilbert aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Yvette Guilbert témájú médiaállományokat. | |
Yvette Guilbert, aki Emma Laure Esther Guilbert néven született (Párizs, 1865. január 20. – Aix-en-Provence 1944. február 3.) francia énekesnő, a sanzon és a kabaré egyik első csillaga.
Egy régiségkereskedő és egy kalaposnő gyermeke volt. Tizenhat éves korától eladó volt egy áruházban. Elvégzett egy színiiskolát és játszani kezdett. 1891-ben szerződtette a Moulin Rouge, ahol hét éven keresztül működött, majd kilenc éven át volt a Folies Bergère fellépője. 1895-ben turnézott Olaszországban, az Amerikai Egyesült Államokban és Angliában is.
Az Eldorado mulatóban megismerkedett vele Sigmund Freud, majd élénk levelezésbe kezdtek. Freud Guilbert fényképét Lou Andreas-Salomé képe mellé a dolgozószobája falára akasztotta.
Az 1920-as évektől több lemezfelvételt készített, melyek igen népszerűek voltak. Xanrof (Léon Fourneau) és Aristide Bruant több dalt is írtak számára.
„Magas, vézna nő, szögletes, szokatlanul esetlen, de szuggesztív mozdulatokkal. Gesztusaiból leírhatatlan nyerseség, elképesztő cinizmus és megdöbbentő blazírtság árad... Nagy és keskeny ajkai közül élesen és rekedten, hisztérikusan és szenvedélyes hangsúllyal törnek elő ütemesen szaggatott tónusú szavai. Sápadt, csontos, szögletes arcából csak szürke és kemény tekintetű szeme izzik ki szinte foszforeszkálva vöröses szalmaszínű haja alól... Ez a megelevenedett plakát, ez a férfias nő, ez a félig elvirult kurtizán, félig angol nevelőnő – ez Yvette Guilbert.”
– Klossowsky, korabeli német kritikus
„Ő világosított föl minket arról, hogy a tehetségtelen minisztereket, az ostoba diplomatákat, a köztársasági elnököket, királyokat, pápákat, ágyúgyárosokat, újságfejedelmeket, az elbizakodott tisztecskéket, a nálunknál is ostobább tábornokokat nem muszáj föltétlenül ájultan tisztelnünk, hanem kifigurázni és nevetségessé tenni is lehet, támadnunk is szabad őket, sőt ez a kötelességünk, ha világosságot és szabadságot akarunk.”