Xenokratész
Ez a cikk a Xenokratész témával foglalkozik, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző területeken. A téma alapos megértése érdekében különböző nézőpontok és megközelítések kerülnek feltárásra, amelyek megvilágítják annak fontosságát és mai hatását. Egy részletes és kimerítő elemzéssel a cél az, hogy az olvasó számára átfogó és teljes képet adjon a Xenokratész-ről, releváns és naprakész információkat nyújtva, amelyek hozzájárulnak a kérdés ismereteinek és megértéséhez. A kezdetektől a mai társadalomra gyakorolt hatásig a cél egy olyan globális jövőkép felkínálása, amely lehetővé teszi számunkra, hogy mélyebben ássunk bele a Xenokratész legrelevánsabb aspektusaiba, világos és részletes áttekintést nyújtva, amely kiindulási pontként szolgál a jövőbeli kutatásokhoz és elmélkedésekhez.
| Xenokratész | |
 | |
| Született | Ξενοκράτης[1] kb. i. e. 396 Khalkédón |
| Elhunyt | kb. i. e. 314 (82 évesen) Athén |
| Állampolgársága | athéni |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Paltón Akadémiájának szkholarkhésze (i. e. 339 – i. e. 314) |
| Filozófusi pályafutása | |
| Nyugati filozófia Ókor | |
| Iskola/Irányzat | Platonizmus |
| Érdeklődés | Logika, Fizika, Metafizika, Episztemológia, Matematika, Etika |
| Akikre hatott | Krantor, Polemon |
| Akik hatottak rá | Platón, Speuszipposz, püthagóreusok |
| Fontosabb nézetei | Platón filozófiáját fejlesztette tovább |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Xenokratész témájú médiaállományokat. | |
Xenokratész (ógörögül: Ξενοκράτης, latinul: Xenocrates) (Khalkédón, i. e. 396 – Athén, i. e. 314) görög filozófus.
Xenokratész Agathénor fia volt. Kora ifjúságától kezdődően Platónt hallgatta és Szicíliába is elkísérte. Természetét tekintve lomha volt ugyanakkor ismert volt önmegtartózkodásáról is: mikor tanítványai egy hetérát fektettek az ágyába az azt mondta, hogy egy szobor mellé feküdt be. Idejének nagy részét az Akadémián töltötte. Diogenész Laertiosz feljegyzései szerint amikor Xenokratész bement a városban a hordárok és az ordítozó csőcselék kitért az útjából. Ugyancsak Diogenésztől tudhatjuk meg, hogy annyira megbízhatónak tartották, hogy ő volt az egyetlen Athénban aki a bíróságon eskütétel nélkül tanúskodhatott. Naponta több órát töltött gondolkodással, de legalább egy órát a hallgatásnak szentelt. A száztizedik Olympiász második évétől (i. e. 339-től) huszonöt éven keresztül, haláláig az Akadémia vezetője volt.
Diogenész Laertiosz könyvében olvashatjuk, hogy az athéniak egyszer eladták Xenokratészt rabszolgának, mert nem tudta fizetni a tartózkodási díjat. Phaleroni Démétriosz vásárolta meg és szabadon engedte. Nyolcvankét éves korában halt meg, miután egy éjszaka megbotlott egy edényben és elesett.
Művei
Diogenész Laertiosz hetvenöt művének címét őrizte meg, amelyek között filozófiai értekezések, tanköltemények és parainétikus iratok egyaránt találhatóak. A címekből megítélhetően a filozófus tevékenysége az Akadémián művelt szinte valamennyi tudományra kiterjedt: dialektikai, természetfilozófiai, etikai, politikai stb. témák mellett a nyelvtudomány kérdéseiről is értekezett, valamint kommentárt írt Parmenidész művéhez és a püthagoreus tanokhoz.
Írások, eposzok és intelmek:
|
|
|
|
A stílusról és a tanulmányokról:
|
|
Források
- Világirodalmi lexikon XVII. (Vie–Y). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1994. 683. o. ISBN 963-05-6797-0
- Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei I. (ford. Rokay Zoltán) Jel Kiadó, 2005 ISBN 963-9318-85-X
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- ↑ Nemzetközi Virtuális Katalógustár. Nemzetközi Virtuális Katalógustár . Online Számítógépes Könyvtári Központ